Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.)

András prépost és a Jurle-i Boldogságos Szűz-monostor konventje a beteg Kessy-i Sandur nemes kérésére kiküldte emberét, aki visszatérve elmondta: az örököst nélkülöző Sandur Kessy-i nemes a Kessy faluban levő teljes birtokrészét telekkel (sessione curie), malomhellyel, erdőkkel lelki üdvéért a veszprémi Szt. Mihály arch.-egyháznak adja, ugyancsak adja meghalt testvére Kessi-ben levő földjének harmad részét, amelyet megvásárolt, továbbá 10 hold szántót, amelyet testvérétől, Tamástól zálogban tartott. E Sandur testvére, Balázs Kessy-i falusi nemes szántóföldje felét erdőkkel lelke üdvéért szintén a veszprémi Szt. Mihály-egyháznak adományozta. Erről a prépost és a konvent pecsétjükkel megerősített oklevelet adnak ki. D. 3. die Circ. d., a. eiusdem incarn. 1318. E-: Veszprémi kápt. m. lt. Gyulakeszi 7. (Df. 200 797.) Függő pecsét szalagja. K.:R.: Veszp. Reg. 47. 5. 1(318.) jan. 5. A pozsonyi kápt. előtt Marchamagar-i Toyp fia János özvegye, Katalin fiával, Györggyel szükségük miatt a Szentmária falu lakosai által Marchamagar falu határai között fekvő 68 hold szántóföld után census-ként évente szept. 29-én fejenként fizetendő 11 pensát eladják János mr. pozsonyi kanonoknak 11 bécsi dénár talentum-ért szavatosság vállalásával. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in vig. Epiph. d., a. d. 1(318). E.: SÚA. Pozsonyi kápt. o. lt. 14. 12. 9. (Df. 226 751.) Erősen rongált. Alul chirographált, hátoldalán újkori kéz írásával: Marczalmagyar. 1308. Függő pecsét töredéke. K.: Str. II. 742-743. (1318. jan. 5-i kelettel). R.: Reg. Slov. II. 141. (1318. jan. 5-i kelettel). Megj.: A Fk.-enéves dátuma nem látható, a hátoldali feljegyzés miatt 1308. jan. 5-i kelettel adtuk ki az Anjou-okit. II. 299. szám alatt. 6. 1318. jan. 8. Temesvár Károly király (H) előtt János mr. [gyula-]fehérvári és Péter mi". Zonuk-i főesp. az erdélyi Szt. Mihály arch.-egyház kápt.-ja nevében a személyesen jelen levő Corrardus fia Mklós c. ellenében Zalathna birtok ügyében a per során okleveleiket v. privilégiumaikat be akarták mutatni, Miklós c. azonban ezt nem várva be, e birtokra, amelyet bizonyos idő óta ő és Olchuna-i István elfoglalva tartott, elismerve az erdélyi Szt. Mihály-egyház jogát, a királlyal együtt ülésező bárók és proceres jelenlétében a maga részéről a birtok felét visszaadja a