Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

(1316.) febr. 4. (>: 1318—1320 között) A zalavári Szt. Adorján vértanú-monostor konventje jelenti Károly királynak (H), hogy itt átírt, nagyobb pecsétjével ellátott parancslevelének (1. 223. szám után) megfelelően elvégezte Gelse birtok hj.-át, s azt Treutul (dict.) Miklós mr.-nek iktatta. Erről a konvent függő pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. 3. die fe. Purif. B. virg., a. d. superius annotato [1316.]. Má.: GYMSML. Csornai konvent. Copiae litt. fol. 59—61. (Df. 286 775.) (1787. nov. 22-i) (E-ről). K.: — 236. 1316. febr. 5. Temesvár Károly király (H) Wrbanus- Vrbanus c. fiai: Máté, Pál és Mihály hű szolgálatait megfontolva — amelyeket Mo.-ra kerülése óta neki teljesítettek, kiváltképpen amikor a tatárok a Machow-i részeket elfoglalták, a Zawa folyónál derekasan harcoltak, Máté a lábán súlyosan megsebesült, 2 tatár fejét levágta, s azokat Wgrinus mr. elküldte a Budán tartózkodó királynak — a Wolkow m.-i Pabar földet v. birtokot, valamint Pabar faluhoz tartozó 4 falu (Jelyn, Twgya, Myhaly és Ereztuen) helyét, amelyeket korábban privilegiális oklevele révén néhai Wgrinus mr., hű bárója kérésére adományozott nekik, de tőlük Phyle fiai: Pál és testvérei által elvétette és szolgálataikért ez utóbbiaknak adta, most tőlük azokat visszavéve visszaadja Pálnak és Mihálynak; azokat az okleveleket, amelyeket Pabar föld v. birtok ügyében Phile fia Pál és testvérei számára állíttatott ki, érvényteleníti. A király privilégium kiadását ígéri. D. in Themuswar, in fe. B. Agate virg. et mart., a. d. 1316. Á.: a 353. számú oklevélben. E-je nyílt oklevél volt. K.: —. (Károly király 1307. okt. 13-i privilegiális oklevelét 1. Anjou-okit. II. 247. szám.) 237. 1316. febr. 8. Esztergom Tamás esztergomi érsek, örökös esztergomi c. mint metropolita a pozsonyi prépostot és kápt.-t képviselő Tamás mr. őrkanonok, István mr. és János mr. kanonokok kérésére privilegiális oklevélben átírja, érvényesíti és megerősíti Huocstok Detricus pozsonyi curialis c. és vámagy, valamint a m. 4 szb.-ja autentikus pecsétjükkel ellátott 1316. jan. 25-i oklevelét (1. 232. szám). Ezt az érsek az esztergomi kápt.-nal történt tanácskozás után teszi, ugyanis e birtokot [IV.] László király (H) a pozsonyi egyháznak adta az érsek által látott privilégium révén, és [III.] András király sem vette vissza és nem adományozta el másoknak; az érsek a törvényes bírák — a pozsonyi c. és a 4 szb. — ítéletét a pozsonyi kápt. javára érvényesnek fogadja el, s erről szóló jelen oklevelét a saját és a testvérek pecsétjével erősíti meg. Az ítélet ellen fellépőket egyházi fenyítékkel, kiközösítés büntetésével fenyegeti meg. D. Strigomi, in domin. Circumd., a. d. 1316. A.