Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. IV 1315-1317. (Budapest–Szeged, 1996.)

E.: SÚA. Pozsonyi kápt. m. lt. C. 1. 1. (Df. 227 702.) Hátoldalán azonos kéz írásával tartalmi összefoglaló, benne Kurth névalak, 2 15. sz.-i kéz írásával rövid feljegyzés; 2 függő pecsét. Á.: a 618. számú oklevélben. IC: Str. II. 719—720. (E-ről). (IV. László hivatkozott privilégiumára 1. Reg. Arp. 2808. szám.) R.: Reg. Slov. II. 55. (E-ről). 238.1316. febr. 14. Herricus mr. szepesi prépost, Tamás esztergomi érsek, örökös esztergomi c. kancellárja hírül adja: azon perben, amely Danus c., fiai: Miklós és Péter c.-ek, valamint többi fiai, Sygra-i nemesek, ill. Mátyás szepesi kanonok, a Quintumforum-i Szt. László[-egyház] plébánosa között folyt előtte a Szt. Margit-egyház nagyobb és kisebb tizedei ügyében, a nemesek, ill. a Szt. Margit-egyház patronus-ai a fogott bírák és a szepesi kanonokok ítélete nyomán akként egyeznek meg, hogy Pál mr. volt szepesi prépost privilegiális oklevelétől függetlenül a Szt. Margit-egyház nagyobb és kisebb tizedeit a canonia jogán Mátyás élvezze, míg ezen egyház ünnepének évenkénti adományait az erdőkben újonnan telepített Lasynopotoka falu kisebb és nagyobb tizedeivel együtt az ott szolgálatot teljesítő mindenkori pap kapja meg. A felek a per folyamán készült okleveleiket — a jogot biztosító fő oklevelek kivételével — érvénytelenítik. Erről a prépost a maga és a testvérek függő pecsétje felfüggesztésével ellátott oklevelet ad ki. D. in fe. Valentini mart., a. d. 1316. E.: SA. Levoöa (Lőcse). Szepesi kápt. m. lt. 10. 1. 17. (Df. 272 695.) Hátoldalán 14. sz.-i kéz írásával tartalmi összefoglaló, 2 függő pecsét. A.: Szepesi kápt., 1769. aug. 8. Uo. Má.: Dl. 71 266. (Görgey cs. toporci lt. 30.) (18. sz.-i). IC: F. VIII. 1. 605—606. (Wagner és Katona, Hist. crit. alapján). R.: Str. II. 720. (Wagner, Katona, Hist. crit. és F. alapján); Reg. Slov. II. 56. (E-ről). 239.1316. febr. 19. Marienburg Frigyes római király azon hü tetteiért, amelyeket István, Sclavonia bánja neki és a birodalomnak teljesített, 350 mért ezüst M.-t ad neki, amely különbözik azon másik 350 mért ezüst M-tól, amelyet korábban neki zálogul kötött le és amelyet István bán már megkapott tőle. D. apud Mariehburgam, XII. Kai. Mart., a. d. 1316., országlása 2. évében. E.: Blagay szerint: Bécsi titkos lt. (utóbb HHStA.) Függő pecsét. IC: Blagay 80. (E-ről); Smié. VHI. 418. (Blagay alapján) (mindkettő 1316. febr. 18-i kelettel).