Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. VI. (1353–1357) (Budapest, 1891.)
Hártyán, hátlapján öt pecsét nyomaival; eredetije a Hanvay cs.. ltárában a N. Múzeumban. < 21. 1353. mart. 15. A pozsonyi káptalan előtt Nagymartom Lórincz fia Miklós, Újfalu, Biolch és Pél esztergomvármegyei és NagykeszÖ komáromvármegyei birtoka fele részét, Csornai Lórincz fiainak Jánosnak és Benedeknek hétszáz font dénárért zálogba adja. hogy e pénzzel hitelezőjét, Izrael soproni zsidót kielégíthesse, ki neki a litván hadjáratra és akkor is pénzt kölcsönzött, midőn István kir. herczeg aráját Annát, a német császár leányát az országba bekísérte. Nos capitulum ecelesie Posoniensis . . significamus . . quod Nicolaus filius comitis Laurencii filií Simonis de Nogmortun ad nostram personaliter adiens presenciam fassus extitit . . quod ipse a nobilibus viris magistris Johanne et Benedicto filiis Laurencii de Churna de comitatu Supruniensi, proximis suis, septingentas libras latorum denariorum viennensium, libram quamlibet seu talentum cum sex pensis computando mutuo reeepisset, quas ipse Izraely iudeo Supruniensi pro suis debitis ac aliis necessitatibus, videlicet in serviciis domini nostri regis contra Litvanos et introduccione serenissime domine domine Anne íilie imperatoris consortis ducis Stephani domini nostri, et extraduccione domine Marié expendendo persolvisset, pro quibus idem Nicolaus medietates quatuor villarum suarum videlicet Vyfolu, Byolch, Peel vocatarum in comitatu Strigoniensi et Nogkezeu in comitatu de Kamarun existentes eisdem Jolianni et Benedicto filiis Laurencii pignori obligavit tali modo, quod quandocunque prefatus Nicolaus filius Laurencii filii Simonis ipsas quatuor medietates possessionum predictarum ab eisdem magistris Johanne et Benedicto pro ipsis septingentis libris,, exclusa tamen omni extimacione aliquali, redimere poterit, liberam redimendi habebit facultatem . . Dátum feria sexta proxima ante dominicam Bamispalmarum, anno domini MillesimO' CCC m 0 quinquagesimo tercio.
