Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)
misericorditer in domino elargimur; volumus eciam, ut cuiusvis condicionis et status seu dignitatis homines hona ecclesie indehite et per manuum violentarum inieccionibus usurpaveriut, semper canonicis ammonicionibus premissis, ad satisfaccionem per interdicti et excommunicacionis sentenciam, tociens quociens fuerit opportunum, compellendi habeant facultatem auctoritate nostra mediante. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes concessimus nostras literas peudentis sigilli nostri munimiue roboratas, salvo semper tamen iure nostro archiepiscopali in omnibus punctis et articulis in eisdem plene et integre remanente. Dátum Strigonii, in festő Undecim Milium Yirginum, anno domini M° CCC° XL ,no octavo. Függő pecsét töredékeivel; eredetije a N. Muzeum ltárában. Közölve több hibával, Bél. Not. Hung. IT. 548. 1. és Fejér Qy. i. m. IX. 1. 578. 1. Közli: Schönherr Gyula. *) 122. 1348. oct. 21. A váczi káptalan előtt Salgói Miklós és Dénes, fiaikkal együtt, a Salgóvára mellett fekvő Tarján nevű birtok kivételével, Összes birtokaik felosztását elhatározzák. Nos capitulum ecclesie Wachyensis . . significamus . . quod accedentes ad nostram presenciam Nicolaus filius Nicolai filii Siinonis de Solgow pro se personaliter et Johanne ac Stephano filiis suis ab una, parte vero ab altéra Dionisius filius Elie de eadem similiter personaliter pro se et pro Benedicto ac Nicolao uterinis fratribus suis, confessum exstitit per eosdem . . quod ipsi . . unanimi voluntate super divisione universarum possessionum suarum communiter ubilibet habitarum fienda, *) Ezen érdekes oklevelet annyival is inkább szükségesnek tartottuk az eredeti után újabban közölni, nehogy a »Századok« 1876. évi folyamában a 343 — 344. 11. olvasható közlemény tévedést okozzon, a hol az oklevél, valószínűleg nyomtatási hibából, a N. Múzeumban levő eredeti után, 1340. évben keltnek mondatik, mire utóbb Majláth Béla is, a »Kalandosokról« írt czikkében hivatkozik, 1. Századok 1879. 344. L Szerk.
