W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

vélemény, miszerint az erdélyi magyar történetkutatást akadályozó kommunista­nacionalista levéltári gyakorlat valójában az ország tudományosságát szegényí­tette, és egy lépéssel sem vitte közelebb ahhoz, hogy a nemzetiségek forrásanya­gát a korábbinál jobban hasznosíthassa. A bibliográfia nem mutatja, hogy a ro­mán história ebben az időszakban valamit is gazdagodott vagy színesedett volna a kisebbségi iratörökség kisajátításából. Az pedig számszerűen is kimutatható, hogy jelenleg román részről kisebb az érdeklődés és kevesebb a szakértelem, mint volt 1950-ben ahhoz, hogy az ország tudományossága eredményesebben élhessen a magyar provenienciájú források kínálta lehetőségekkel. A történetkutatás és a levéltárügy helyzete kölcsönösen befolyásolja egy­más fejlődését. A Wass-levéltárat bemutató kötet is világosan tükrözi azokat a konkrét kérdéseket, melyek mielőbbi orvoslásra várnak mind a história, mind pedig az archivisztika vonalán. Ahhoz, hogy Románia történetírása Erdélyt ille­tően elmozdulhasson az általánosságban 19. századi színvonalról, hasznosítania kellene a magyar és a német kisebbség iratörökségét, de ehhez levéltárügyünk­nek közel egy évszázada a kisajátításon kívül más elképzelése nincsen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának anyagai az egész (tehát a határokon inneni és túli) magyar nemzet iratörökségének is fon­tos, elidegeníthetetlen alkotórészei, melynek akadálytalan használatában a ma­gyar tudományosságot nemzeti összetartozás címén ugyanolyan jogok illetik, mint területi illetékesség szerint a román tudományt. Az Európai Unióban lévő két ország tudománypolitikájának egyetértésre kell tehát jutnia abban, hogy Er­dély, múltja és magyar népessége okán, egyaránt tárgya mind a magyar s mind a román kutatásnak, és ezt a munkát egyeztetve mindketten eredményesebben vé­gezhetik, mint egymással vitázva. Ezt az együttműködést pedig nagyon megter­helné, ha tovább halasztódna a magyarság legsajátosabb emlékanyagát illetően a kommunista terror eszközeivel kialakított jelenlegi helyzet jog szerinti gyökeres orvoslása. Az sem hagyható továbbra is figyelmen kívül, hogy Erdély mindhá­rom történelmi etnikuma saját múltjának írásos emlékei intézményes őrzését kü­lön-külön maga oldotta meg. A németek a Szász Nemzeti Levéltárral és a Brukenthal Múzeummal, a magyarok az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a romá­nok pedig az Astrával. Ezek az intézmények közel százötven év óta működtek teljes nyitottság mellett, amikor a kommunista nacionalizmus az államosítással megszüntette különállásukat, egy kalap alá vonta azokat az állami közlevéltárak­kal, és ezáltal mindjárt románizálta is azokat. További zavarok forrása lehet az is, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél letétbe helyezett magánlevéltárak tulaj ­donjogát a családok többnyire megtartották. Közülük többen e joguk bírói úton való érvényesítését fontolgatják, ha nem kerül sor rövidesen a jogi és tényleges reparatióra. Külön pikantériája a jelenlegi helyzetnek, hogy az állami levéltárvé­delem az ország legrégebbi tudományos intézményének épülettel, teljes felszere-

Next

/
Thumbnails
Contents