W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
léssel átvett levéltára működését akadályozza minden jogcím nélkül, az egykori kommunista kényszer folytatása alapján. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum azonban sohasem volt állami intézmény. Tudományos gyűjteményeit Erdély magyar társadalma saját anyagi és szellemi erejéből hozta létre és működtette specializált szakembereivel az egyetemes magyar tudományosság részeként. Érthető tehát, hogy a kommunista eltulajdonítás ellenére változatlanul jogos tulajdonának tekinti továbbra is, és minden törvényes lépésre elszánt visszaszerzésükért és tulajdonosi jogai gyakorlásáért. Ennek további akadályozását a magyar tudomány összessége barátságtalan cselekedetnek és nemzeti sérelemnek tekinthetné, ami az együttműködést aknázhatná alá. Az eddigi levéltárpolitika változtatását azonban az ország történettudományának az érdekei is sürgetik. Komoly hátrányokat fog okozni előbb-utóbb az a mai helyzet, hogy az ország régi iratainak legnagyobb részét alkotó erdélyi anyaggal ma már nemcsak kutatóinak, hanem kezelőinek többsége sem tud mit kezdeni. Napjainkra minden azt bizonyítja, hogy e helyzet megváltoztatására levéltárügyünk és történészképzésünk számára csak két megoldás hozhat eredményt. Az egyik változat szerint évtizedes, tervszerű munkával nevelni kell kellő számban olyan szakembereket, akik a kisebbségi nyelvek és kultúrák, valamint történet alapos ismeretében lehetővé teszik a román kutatás számára ezeknek a forrásoknak a tudományos hasznosítását. A második változat szerint a kisebbségek nagy hagyományú tudományos intézményeit és szaktudását munkatársként ténylegesen bevonni az ország tudományos életébe, ezekkel őriztetve, rendeztetve, feldolgoztatva saját iratörökségüket, velük végeztetni el az annak hasznosításával járó feladatokat. E szaktudást nem ezután kell kialakítani, mert már jelenleg is adott és jól működik is, hiszen különben nem játszhatna szerepet saját nemzeti tudományosságában. E két változat közül kell válasszon levéltárügyünk ahhoz, hogy az ország történettudománya valóban élhessen további fejlődésének minden adott lehetőségével. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának egykori raktáraiban ugyanazok a sokat megélt iratok várják ma is az avatott kezek rendezését és az értő kutatókat, hogy az általuk megőrzött információk is újra eljussanak a tudományok világába. Ehhez a történetkutatás teendőinek újragondolása hozhatja el a szemléletváltoztatáshoz szükséges akaratot. Az azonban, hogy az említett feltételek közül miből mennyivel rendelkezünk valójában, csak a jövő cselekedetei nyomán dől el. Kolozsvárott, 2006. december 6. Jakó Zsigmond
