W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

lozsvári Egyetemi Könyvtár nyugdíjas igazgatója kidőlt a sorból. Vitathatatlanul az ő megszállottan végzett szorgalmas munkájának köszönhető, hogy halálakor a középkori okmánytár munkálatai már túljutottak azon a ponton, amikor külső tényezők kényszeríthették volna a munkatársakat, hogy az okmánytár tervét és az 1941. évi koncepció más fontos célkitűzéseit eleve feladják. Így aztán, amikor 1950-ben a kommunista diktatúra az Erdélyi Múzeum-Egyesület működését is megszüntette, ki-ki a maga kedvteléseként, de a koncepció szerint igyekezett folytatni kutatómunkáját. Megkönnyítette az illetékes magyar szakemberek beilleszkedését a változott adottságok közé, hogy 1949-ben a Román Akadémia napirendre tűzte az ország legrégibb okleveles anyagának közreadását, és ebbe a munkába a magyar medievistákat is bevonták. Ennek köszönhető, hogy a kommunista idők egyre szorítóbb lehetőségei között is folytathatták a középkori oklevelekkel kapcsolatos tevékenységüket. Tehát magánpassziók szintjén, apró lépésekben ugyan, de a magyar regesztakiadvány terve is haladhatott előre. Különösen az akadémiai vállalkozás indulásakor jelentett komoly segítséget az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakembereinek levéltári anyagismerete és korábbi tapasztalata az ediciós munka során felmerülő elméleti és gyakorlati kérdések megoldásában. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára ugyan rövidesen az akadémiai okmánytári munkaközösség kiegészítő műhelyévé alakult, és a levéltári tevékenysége minimálisra zsugorodott, de a középkori okmánytár ügyének sikerült összefogni az ország medievistáit nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez az eredmény jelentős mértékben az akadémiai felügyeletet ellátó David Prodan akadémikus szakértelmének tulajdonítható. Ő 1936 és 1940 között Kelemen Lajos segítségével ismerkedett meg a Múzeum-Egyesület levéltári anyagával. Saját tapasztalatából jól tudta, hogy ebben az archívumban a román kutatóknak csak a magyar nyelvben, művelődésben és főként tudományban otthonos szakember lehet segítségére. Ezért a folyamatosságot az Egyesületben kiformálódott Dani Jánossal (1923-2005) biztosította, a mellé beosztott Maria és Liviu Ursutiutól pedig megkívánta az őrzésükre bízott anyagban való alaposabb tájékozódást. Ezzel megtörtént az első lépés abban az irányban, hogy formálódjanak olyan román szakemberek, akik már ebben a sajátosan magyar írásos örökségben is megállják a helyüket. Olyan légkör alakult ki így, hogy a korábban tervezett levéltári munkálatok folytatásának a reménye is felcsillanhatott Ursutiuéknak az intézmény anyagával és hagyományaival való fokozatos megismerkedése nyomán. Különben e fiatal házaspár ügyszeretetének és a Román Akadémia kolozsvári könyvtára megértésének köszönhető, hogy az eddig egyetlen olyan román nyelvű szakkiadvány, amely az állami kezelés több mint félévszázada alatt az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára anyagát akarta megismertetni a román tudomány művelőivel. Ezzel a személyzettel Prodan akadémikus biztosította a ku-