W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.

levelek kerültek, majd fontossági sorrendben az egyes birtokokra vonatkozó anyag. Először a Doboka vármegyei, Árpád-kori eredetű birtoktest falvaira (Szentegyed, Mohaly, Szentgothárd, Pulyon, Cege, Szentiván és Szilvás), illetve - a határperekkel összefüggésben - a velük szomszédos településekre vonatkozó iratanyagot vette számba. Ezt követték a 16. századi szerzemények (Méhes, Sályi, Záh, Velkér, Cikud, Balázsháza, Felsőgyékényes, Mezőbánd) iratai. Négy fasciculust tettek ki a leányági rokonok elleni perek és a velük megejtett osztályok anyagai, majd a középkor végére elvesztett nyugat-magyarországi (Győr és Veszprém vármegyei) birtokokra vonatkozó oklevelek következtek. Öt, vegyes tartalmú fasciculust is kialakított (Miscellanea), az Anjou-kor elejétől saját koráig századonként egyet-egyet. A középkoriak, tartalmuk szerint, a már elenyészett birtokjogokra, a Kán László lázadó erdélyi vajda familiárisára, a 14. század első felében élt Wass Miklós csicsói várnagyra vonatkoztak, de itt találjuk meg a pallosjogot adományozó és hetivásár tartását engedélyező kiváltságleveleket és azokat az okleveleket is, amelyek a Lackfiak familiárisaként a 14. században tisztséget viselt családtagok tevékenységéhez kapcsolódtak. Ezek a birtokjogok szempontjából már kisebb jelentőségűek voltak: ügyvédvalló levelek, nyugták, tiltakozások, perhalasztások, igazolások eskü letételéről, tanúvallatások hatalmaskodási ügyekről, idézések és bírságolások nagy tömege, amelyek azonban az erdélyi igazságszolgáltatás és a mindennapi erdélyi írásbeliség ritka és becses emlékei. A Miscellaneák újabb kori részei is tartalmaznak birtok- és másfajta perekkel kapcsolatos iratokat, továbbá olyanokat, amelyeket nem lehetett birtokhoz kapcsolni, nyugtákat, művelődés- és politikatörténeti vonatkozású missiliseket, idegen családokkal kapcsolatos iratokat, illetve sok olyat, amelyek csak a család történetének szempontjából érdemeltek figyelmet. Az általa rendezett levéltárrész végére kerültek a házasság vagy leányági öröklés útján megszerzett Bogáti-, ozsdolai Kuún-, Ébeni-, somkeréki Erdélyi-, vajai Vay-birtokokra és más, kisebb jelentőségű családi jószágokra vonatkozó iratok. Az egyes fasciculusok a jogbiztosító oklevelekkel és iratokkal (általában adománylevelekkel) indulnak, és emellett osztály-, zálog- és peres leveleket, szerződéseket, valamint - nagy számban - jobbágyok kezesleveleit tartalmaznak. Külön fasciculusba kerültek a Wass család tagjainak különböző tisztségekre szóló kinevezései. Huszti olykor javította a hátlapokra már korábban rávezetett kivonatot vagy tárgymegjelölést. Egy ízben ki is oktatta ismeretlen elődjét, aki az erdélyi káptalan 1335. évi oklevelére, amely a birtokos család három nemzedékének leszármazását tartalmazta, ráírta, hogy „a Wass család homályos leszármazása", mire Huszti önérzetesen megjegyezte: „Nemhogy homályos, hanem világos, azok számára, akik olvasni tudnak."

3

9 Valószínűleg minden középkori oklevelet (közöttük sok olyat, amely alkalmatlan volt a birtokjogok igazolására) egyenként kivonatolt és bevezette Registrumába. Úgy látszik, különös érzékenységgel viseltetett a levéltár legrégibb darabjai iránt, és már az ő korára is megrongálódott és teljesen olvashatatlanná vált oklevelet is érdemesnek tartotta megőrizni és belefoglalni a levéltár lajstromába.

4

0 Az újabb kori darabokat azonban nem részesítette 3

9 Wass cs lt, 1335. XII. 28. (MOL, DF 252 704). A hátlapon 18. századi kéz írásával: „1335 in Capitulo ecclesie Transsilvane obscura genealogia familiae Vas descriptio." Alatta Huszti András írásával: „Imo non obscura, sed clara est iis qui legere sciunt." 4

0 Huszti: Registrum 108. („Miscellanea. Num. 111: Instrumentum truncatum et penitus obliteratum"; uo. 155: „Penitus obliterata"). Huszti olykor papírra vetette, ha egy iratot jogi vagy törté-