W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
Jogtörténeti érdeklődése e kéziraton is megmutatkozott, amikor pl. a Wass családnak adományozott pallosjog kapcsán részletesen tárgyalta a birtokos nemesség joghatóságát a jobbágyaik felett, vagy amikor az öröklés szabályait taglalta. 3 5 Huszti összeállításának nagy erénye, hogy a család történetét a levéltár iratai alapján írta meg, vagy - ahogy maga mondja el a zárórészben (Conclusio operis) - „nem mesékből vagy a csalárd szittya hagyományokból" 3 6 merített, és emiatt feladatát alapvetően jól oldotta meg. Noha a leszármazás középkori része helyenként téves és távolról sem teljes, az egyes családtagok által viselt tisztségeket úgyszólván hiánytalanul felsorolta, és ez az, amit korának tudományossága elvárhatott munkájától. Mélyebb elemzések elvégzése vagy társadalomtörténeti összefüggések felvázolása ma már megkövetelhető bármely családtörténeti munkától, de megírásának pillanatában Huszti művének szerepe elsősorban a családi hiúság legyezgetése volt. A kéziratot a Wass család régebben élt tagjainak (képzeletbeli) arcképe díszíti tollrajzokkal, melyeket maga Huszti készített. A sorozat a Lób és Tamás nevű ősök arcképével indul, de tartalmazza a Husztival kortárs két családtag temperával festett, hitelesnek tekinthető arcképét is. Az egyik maga a munkát megrendelő Wass Ádám, a másik ennek testvére, a már említett Miklós. A díszes kiállítású kéziratot nyilván nemcsak elkészülte pillanatában tekintették reprezentatív munkának, hanem jóval azután is. Ezt igazolja, hogy két később élt családtag is fontosnak találta magát megörökíteni az utódok számára. A kéziratot tehát kiegészítették, és így került a kötet üresen hagyott lapjaira Wass Miklós (l755-l729) és Sámuel (1754—1712) 2 7 arcképe is. A tollrajzok kevés kivétellel arcképek, de találunk közöttük egész alakosokat is, továbbá a családi címer barokk ábrázolását. 3 8 Néhány képnek csak a keretét rajzolta meg, megjelölte a személy nevét, de maga az arckép már nem készült el, vagy időhiány miatt, vagy azért, mert még előképek felhasználásával sem lehetett egyszerre túl sok, egymástól legalább némileg különböző személyt megrajzolni. A címlapon az 1743. március 31-i dátum szerepel, ez valószínűleg a letisztázott kézirat befejeztének dátuma. A Wass-levéltárat ekkorra már elrendezhette, de Registrumával csak később, 1754-ben készült el. Huszti a rendezés során - általában birtokok szerint - 71 tárgyi csoportot, fasciculust alakított ki, ezeket római számokkal, a latin, a magyar és a héber ábécé kis- és nagybetűivel, illetve különféle más rajzokkal (tulipán, hold, nap) jelölte meg. A fasciculusokon belül az egyes darabokat (okleveleket/iratokat) nagyjából időrendbe sorolta, hátlapjukon jelzetként számot alkalmazott, illetve mindegyikre rávezette rövid kivonatát, amely tartalmazta a kibocsátó nevét, a kelet évét és az irat rövid tartalmát (az eredeti irat nyelvén). Ezeket a kivonatokat - a fasciculusonként általában újrakezdődő számjelzetekkel együtt - a már kialakított rendszer szerint bevezette a Registrumba. A levéltár elejére, az első fasciculusba a határjáró Uo. 34 r, 45 v. 3 6 Huszti: Genealogia heroica 77 r. 3 7 Wass Miklós (1701-1769): 75 r; Ádám (1720-1776): 80 r; Miklós (l744-l829): 87 r; Sámuel (1754-1812): 89 r (Wass cs lt, 5313. sz.). 3 8 B. Nagy Margit értékelése szerint: „A tanár Huszti András a Wass család levéltárának képes katalógusa, valamint a Hallerek illusztrált genealógiája alapján ítélve ügyes kezű műkedvelő volt, aki azonban a táj- és arcképfestésben otthonosan mozgott." In: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti tanulmányok. Buk. 1970. 251. - Huszti rajzai nagyrészt közölve vannak: W. Kovács: Wass 610, 12-13, 16-19. sz. kép.
