W. Kovács András - Valentiny Antal: A Wass család cegei levéltára. Kolozsvár 2006.
nemesség jogaira, felsorolja a középkori magyar méltóságokat, az ország báróit, a birtokok fajtáit. A család tulajdonképpeni történetét a második fejezettől tárgyalja, és először a Wass családnév eredetét próbálja tisztázni. Bár tudóskodó kitérőt tesz, helyesen állapítja meg, hogy a név testalkatra ('kemény, erős') utalhat, és hogy kezdetben a nemesek sem viseltek családnevet, hanem lakóhelyükről, birtokukról nevezték meg magukat, így a Wassok is cegei, szentgothárdi, szentiváni stb. névvel, ám - írja - korai okleveles adatok hiányában nem lehet megállapítani, hogy ki viselte legkorábban a Wass nevet. 3 1 A harmadik fejezetben leírja a címert és barokk pajzsban rajzot is mellékel, majd az ezt követő fejezetekben ízenként mutatja be a család történetét. A legkorábbi időket nem tárgyalhatja, mert - áll indoklásában - a kereszténység felvétele előtt (a görögök és a rómaiak kivételével) a különböző népek nem voltak kíváncsiak a történetükre, de fontos akadály az oklevelek pusztulása is. A család legrégibb ismert őse Lób és Tamás, akik III. Béla király korában éltek, és az erdélyi Doboka vármegyében birtokadományt kaptak; a családfa levezetését velük indítja, tőlük ered az egész szentegyedi Wass család. Nehogy az ízek számításában tévedjen, leírja a rokonsági fokok számolásának kánonjogi törvényét, majd felsorolja a családot „továbbvivő" ágat, és megállapítja, hogy kortársa, a legidősebb családtag, Wass Miklós (1701-1769) Lóbnak 13. fokú rokona. Minthogy sok esetben az egyes családtagoknak csak puszta említése maradt fenn, hosszasan sorolja, ki melyik uralkodó alatt gyermekeskedett, mikor érte el a férfikort. Valódi életrajzokat természetesen nem írhatott a korai időkből és emiatt általánosságokat jegyzett le: a 14. század elején élt Miklós csicsói várnagy például erős, eszes, bátor és derék. 3 2 A család történetét megpróbálja az országos eseményekkel összefüggésbe hozni (pl. szól a tatárjárásról), de olyan eseményekről is ír, amelyek valóban kapcsolódnak a család történetéhez (pl. megemlíti I. Károly királynak (1308-1342) a tartományurak elleni küzdelmét, vagy I. Lajos hadjáratait). A mű legnagyobb részét azoknak az okleveleknek és iratoknak másolatai teszik ki, amelyeket Huszti a család leszármazásának összeállításánál vagy a viselt tisztségek számbavételénél fel tudott használni. Ezeket a bemásolt szövegeket egyenként kielemezte, pontokba szedve a családfa számára nyert adatokat. A tisztségek felsorolását valószínűleg nemcsak a család fontosságának bizonyítására tartotta szükségesnek, hanem azért is, mert más adattal nem rendelkezhetett a korai időkre. A korához közel állókról is, bár róluk már ennél többet tudhatott volna meg, nagyjából csak a viselt tisztségeket jegyzi fel, mi több, néhány személyi adattal (elhalálozások dátumai, feleségek nevei) Wass Ádám egészítette ki munkáját. Levéltári forrásra itt már alig hivatkozik (ilyen kivétel például Wass Dániel [1674-1741] táblai ülnökké történő kinevezése 3 3), tehát értesülései elsősorban szóbeliek lehettek. Feltehetőleg a családtagok érzékenységére is kellett vigyáznia, és ez különösen érvényes volt az akkor élő három testvérre, Wass Miklósra, Györgyre és Ádámra. Róluk csak szűkszavúan szól, „nehogy az irigység ossza meg őket". 3 4 3 1 Helyesen magyarázza néhány 14. században élt családtag ragadványnevét. Pl. Acél János „ob specialem forsam corporis sui supra reliquos fratres robur, aut animi potius duritatem ita nuncupatus". „Petrus Wass agnomine dictus Rufus ob crines barbaramque rubram ita nuncupatus" (Huszti: Genealogia heroica 28 v, 29 v). 3 2 „Nicolaus itaque dictus Wass professione fuit miles fortis, prudens, audax ac strenuus." Huszti: Genealogia heroica 17 r. 3 3 Huszti: Genealogia heroica 73 v. 3 4 Uo. 74 v.
