Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

II. |enea Sylvio Piccolomini bíbornok, ki II. Pius névvel foglalta el szent Péter székét (1458—1464.), évek során át III. Frigyes császár titkára és tanácsosa volt. Ezen minőségében ismételten foglalkozott magyarországi ügyekkel, tárgyalt magyarországi főrendekkel, és többekkel közülök — így Zrednai Vitéz János váradi püspökkel, Mátyás cancellárjával — baráti viszonyba lépett.

1 Megválasztatása után, ünnepélyes módon köztudomásra hozta elhatározását, hogy az ozmánok ellen az összes keresztény uralkodók közreműködésével támadó hadjáratot létesít. És a következő év tavaszára, Mantuában, az ő elnöklete alatt tartandó congressust hívott egybe. Különös súlyt helyezvén a magyar nemzetre és iíjú királyára, megbízta Carvajal bibornokot, igyekezzék Mátyást rábírni, hogy személyesen jelenjék meg a congressuson.

2 Azonban a király értesítette a pápát, hogy csak követek által képviselteti magát; mert a körülmények nem engedik, hogy ő maga országát elhagyja. Ugyanis az 1458-ik év utolsó napjaiban a Mátyás erőteljes kormányzásával elégületlen magyar urak Frigyes császárnak ajánlották föl a trónt, melyet az elfogadni késznek nyilatkozott. Azzal a reménységgel kecsegtette magát, hogy egykori titkára és kegyeltje most a pápai szék magaslatáról támogatni fogja. Tanácsát kérte ki. A pápa óvatosan válaszolt: «Qui te regem Hungáriáé sunt electuri, si fides iis habenda est, et regnum dare possunt, non dissuademus accipere, quod offertur; sin ütem offerunt et belli materiam, contra sentimus, maximeque cavendum censemus, ne quid agas, quod expeditioni adversus Turcas instituendae impedimento sit.»

5 Mindazáltal amint az ügy állásáról Carvajal jelentéseiből tájékozást 1 E sorok írójától megjelentek : «Johannis Vitéz de Zredna orationes in causa expeditionis contra Turcas habitue, item Aeneae Sylviae epistolae ad eundem exoratae.» (Budapest, 1878.) 2 A dátumnélküli kiadatlan irat a Vatikáni Regestákban. 3 Pii II. P. M. Commentarii de rebus memorabilibus, (Frankfurt 1614.), 41—42. 11. t*