Mathiae Corvini Hungariae regis epistolae ad Romanos pontifices datae et ab eis acceptae. Mátyás király levelezése a római pápákkal. 1458–1490. (Budapest, 1891. Mon. Vat. Hun. I/6.)

nyert, és értesült, hogy csekély számú pártütők hívták meg a császárt; nem késett Mátyás javára vetni mérlegbe tekintélye súlyát. Meghagyta követének: «ut quamdiu idem rex in apparatu seu bello contra Turcas evidenter fuerit occupatus, omnibus et singulis molestatoribus suis, tam intra regnum quam extra, etiamsi regali . . . dignitate . . . praefiilgeant, sub comminatione divini judicii et aliis censuris et poenis . . . districte inhibeat, ne íIli . . . impedimentum aliquod directe vei indirecte . . . afferre praesumant.»

1 És néhány héttel utóbb a magyar követeket, kik Sienában előtte megjelentek, hogy Mátyás hódolatát mutassák be, kitüntető fogadtatásban részesítette. Magasztaló kifejezésekkel szólott Hunyadi Jánosról és ennek fiáról. «Et sane — hangsulyozá — ut regno Hungáriáé, magnis contrito cladibus, consuleremus, conventum apud Mantuam indiximus . . . Circa vero intestinas divisiones, quas apud Hungaros et alios vigere intelligimus, si nobis auscultabitur, opportuna remedia non omittemus.»

2 És csakugyan, néhány nappal utóbb felhívta a császárt, hogy a magyar trón megszerzésére irányuló törekvéseivel hagyjon föl. «Cum audiamus — írja többi között — esse in proprio regno (Hungáriáé) barones nonnullos, qui celsitudinem tuam ad novas ibidem contra illum (Mathiam) res exhortentur, idque verisimile sit magis privata ex causa, quam charitate tua tentari, ne ex hoc capite scandalum gravius oriatur, ... pie requirimus, ut cogitare interim velis, utrum hoc tempore ad honorem tuum et conservationem Christianae plebis conducat inquietorum consilia audire . . . Nos . . . videntes, . . quanta offensione Dei, et quanto populi sui damno haec incerta spes possit constare, suaderemus semper tuae sublimitati, ut mailes totius orbis judicium intueri, quam paucorum seditiosapromissa audire.» 5 Később, a császár követeinek felszólalására, nehogy Frigyest teljesen elidegenítse és a mantuai congressus czéljainak meghiúsítására késztesse, némi engedményeket tett. Carvajainak meghagyta, hogy a császár és ennek magyarországi párthívei ellen egyházi fenyítéket alkalmazni tartózkodjék. És a két vetélytársnak a magyar koronára tartott igényei fölött ő maga kívánt bíráskodni. De azért nem szűnt meg Mátyást Magyarország törvényes uralkodójá1 Az 1459. február 24-ikén kelt pápai irat Theinernél. II. k. 318. 1. a Pii II. P. M. Orationes, (Lucca, 1757), II. k. 214. 1. 3 Az 1459. 2-ikán kelt pápai irat Kaprinai Istvánnál : História diplomatica temporibus Matthiae de Hunyad, (Bécs, 1771.), II. k. 288. 1.