Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

esztergami érsek parancsából, követségben LÁSZLÓ vajdánál «némely ügyek elintézése végett», melyek alatt a korona visszaszerzésénél egyéb nem érthető. Utánok 1309. februárius közepén szintén ott járt IMRE, váradi püspök, ugyancsak a pápai követ megbízásából ama bizonyos ügyben.

1 LÁSZLÓ sokkal kisebb embereknek tarthatta ezeket, hogysem Ígéreteiknek vagy fenyegetéseiknek kellő súlyt tulajdonított volna. O, a hatalmas vajda, nem alkudhatott másod- vagy ~ harmadrendű közvetítőkkel, kiket elvégre meg lehetett hazudtolni, kiknek nem állott tehetségökben, szavoknak nyomatékot adni. A mindennapi szószegés e korában — magáról tudta ezt LÁSZLÓ — óvatosnak kellett lennie, ha oly olcsón, mint Budán remélték, nem akarta kiadni a koronát, melyre soha oly nagyon nem vágyódtak, mint akkoron. Hanem azért jó szóval bőven tarthatta a mondott követ urakat, mert az 1309. május 8-án ülésezett budai zsinat igen kíméletesen bánt el a vajdával, midőn az egyházi büntetést reá ki nem terjeszté még, de új határidőt, a még csak kiírandó következő zsinatig tartót, szabott neki. Ha ekkora sem kerülne meg a szent korona, csak ekkor tekintetik tilalmasnak, és az egyházi átok is csak azokra mondatott ki, kik netán a jövendőben (deinceps) foglalnák le a szent koronát. LÁSZLÓ vajda ily kíméletre sem sokat hajtott. Bizonyára tudta, mekkora ajánlatok tétettek más főuraknak, nevezetesen CSÁKI MÁTYUs-nak. Ilyeket várt ő is, nem másodrendű főpapok, de a király ajkáról, kitől megvárta volna, hogy Erdélybe jöjjön. Az ifjú király égett a vágytól, valószínűleg az ország hü rendei is sürgették, hogy mielőbb megkoronáztassék, hogy ezáltal a fél év előtt történt választás szentesítést, az országos viszonyok állandósítást nyerjenek. Mert a mi eddig épüle, az kezdett ismét szétbomlani. CSÁKI magaviselete gyanút gerjesztett; hogy NÉMETUJVÁRI HENRIK is kevés bizalmat keltett maga iránt, mutatja ezt a Tétényben, 1309. junius 4-én kelt okmány, mely szerint, az esztergami és kalocsai érsekek, zágrábi, bosnya és győri püspökök jelenlétében, új esküt tőn le a pápai követ kezébe arra, hogy előbbi esküjét meg fogja tartani.

2 Mibe került ezen hűségi levél és állított-e ki más is hasonlót, nem tudjuk; de tény, hogy KÁROLY második koronázásánál (az esztergamit veszszük az elsőnek) CSÁKI MÁTYUS, LÁSZLÓ erdélyi vajda, ÚJLAKI UGRIN, NÉMETUJVÁRI HENRIK, ennek unokaöcscse, BREBIRI PÁL, a Babonics fiai, sok mással együtt nem valának jelen. 1 Vat. O. II, 213, 214. J Vat. O. II. 303.