Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

LXXVII A koronázás napjául junius 15-ke tüzetett ki. A koronázást megelőzőleg tiszta aranyból készült «kitűnő mívű», drágakövekkel ékített koronát ajándékozott GENTILIS bibornok a római egyház nevében az országnak és királyának, mely díszmüvet ugyanő junius 14-én, «nehogy Isten áldása, melyet az apostoli szent-szék a régi koronához fűzött, megfogyatkozzék», miseközben megáldott, az ország érsekei és püspökei pedig szent chrismával megkentek; míg az Erdélyben lefoglalva tartottat tilalmasnak jelentették ki. Elkövetkezett a legközelebbi vasárnap, a koronázás napja, mikor az ország főpapjai, főurai, számos egyházi férfiú, nemesek, polgárok és népség, az ország minden részéből, a Boldogasszony budavári templomába gyülekezének. GENTILIS a főoltár mellett foglalt helyet; TAMÁS, az esztergami érsek, ki a koronázást vala végzendő, az oltár előtt a szent miséhez készüle, a székesfehérvári kanonokok pedig tisztökhöz képest a királyra adandó ruhát illesztették az oltárra. Ekkor az oltár elé lépe KÁROLY király, kezét a szent evangeliomra nyugtatva, előbb latin, aztán az esztergami érsek után magyar nyelven mondotta el a koronázási esküt: hogy Isten törvényeinek engedelmes lesz, a kath. hitet megtartja, a római anyaszentegyházat és papjait tisztelni és ótalmazni fogja; hogy az országot és jogait megvédi, a nemesség szabadságait föntartja, a zsarnokok hatalmából kiragadja; hogy törvényes házasságban él s azzal beéri; mindenki iránt igazságos lesz, senkit sem fog kihallgatás nélkül elitélni. ígéri Istennek és szentjeinek, hogy esküjét szilárdul megtartja. A jelenlevők névszerint fölhivatván az esztergami érsek által, szintén hitet tőnek és hűséget fogadának királyuknak. Erre az esztergami érsek, a főpapok és főurak hozzájárulásával, KÁROLY-t megkoronázta, miről úgy a pápai követ, mint a püspöki kar külön-külön hiteles okmányt állítottak ki.

1 Hanem a magyar nemzet, mely szent István koronája iránt «nagy tisztelettel viselteték, annak oly nagy tekintélyt tulajdoníta, mintha a királyi jog benne sarkallanék», még sem vette a koronázást, mely új koronával, szokatlan helyen ment véghez, olybá, mint a melyhez kétség nem férhetne. A pápai követnek és KÁROLY királynak saját szempontjokból ugyan a megtörtént koronázást teljes érvényűnek, most már a koronázást a régi koronával fölöslegesnek kellett tekinteniük; azonban figyelmöket el nem kerülheté, hogy épen azok, kik mitsem törődnek az isteni és emberi tör1 Vat. O. II, 304. 352.