Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

tében voltak az esztergami érsek, a nyitrai püspök, a domonkosiak perjele, a ferencziek főnöke, a követség két ügyhallgatója és két jegyzője: mind papok. CSÁKI magával hozta öt főemberét: a nógrádmegyei Kachich nemzetségből kettőt, Simont és Miklóst, Csekei Istvánt, Sági és Sárai Vörös Bekét, végre a később oly szerencsétlen ZAACH

1 FELICIÁNÍ, mind középrendü nemes urakat. GENTILIS minden bevezetés nélkül azt a kérdést intézte MÁTYus-hoz: Akarja-e, óhajtja-e az ország s a király nyugalmát, és hajlandó-e erre vonatkozólag az ő (Gentilis) szavára hajtani, az ő rendeleteinek engedelmeskedni? Feleljen e kérdésre egyenesen, minthogy válaszáról hiteles okmány fog fölvétetni. — MÁTYUS habozott; nem volt — úgy látszik — elkészülve ily egyenes kérdésre; a bíbornok engedelmével félre vonula jelenlevő tanácsosaival és barátaival, az adandó választ velők megbeszélendő. Érett megfontolás után azt feleié, hogy igenis, rááll a szentszéki követ úr kívánságára s aláveti magát az ő rendeleteinek; elismeri KÁROLY-t urának, királyának, kinek hűséggel és engedelmességgel tartozik; csakis őt ismeri el és senkit mást; a mennyire rajta áll, az ország békéjén működni fog; kibékül méltányos föltételek mellett Domonkos mesterrel

2 s a többi főurakkal, kikkel ellenségeskedésben él; ígéri, hogy sem ezekkel, se másokkal egyezségre nem lép, hanem csak olyanra, mely a király méltóságán csorbát nem üt. Mely ígéreteinek és adott szavának megerősítéseül összetett két kezét a bíbornok tenyerei közé tette, mint a barátok szokták, midőn a szerzetbe beesküsznek, és hűségét a bíbornokkal váltott békecsók által is megpecsételte.* E fontos eredmény után jó reménynyel nézett GENTILIS az országgyűlés elé, melyet követi hivatalából kifolyólag, Budára, szent Márton hitvalló nyolczadára összehítt, küldönczök és levelek által fölszólítván az ország mutat föl, a «s. LadisLaus in Kekes» és «de Kekes». (Magyar Könyvszemle 1883. évfolyam, 223. 1.) Hol keresendő e KÉKES, mely valószínűleg ugyanegy amaz olasz jegyző írta Keykus-sal ? Bizonyára Buda közelében, melynek várában GENTILIS udvart tartott, honnét messzire a kihirdetett és közelgő országgyűlés miatt sem mehetett. Határozott választ e kérdésre RUPP JAKAB (Magyarország Helyrajzi Története, I, 242.) ad: «A Visegrád fölötti Kékes nevű hegyen dél felé, a királyok vadászat közbeni használatára, egy kőből épült vadászlak létezett, melyet III. Endre király 1290. év körül sz. László templomává alakíttatott át, s itt István atya, az I. sz. Pál remete rend harmadik tartományi főnöke korában a Buda fölötti sz. Lőrincz kolostor helynökségi hatósága alá rendelt pálos-zárda épült.» 1 Kútfőnk (Vat.O. II, 103) határozottan ZACK-nak írja e nevet, melyet hazai okmányaink többnyire ZAH és ZAACH alakban adnak. Azt vélem, SzÁK-nak kell ma olvasni. Meglehet, tévedek; de hogy ZÁcs-nak semmi esetre sem szabad olvasni, az iránt kétségem nincs. 2 E Domonkos mester valószínűleg a már említett Donch = Domonkos, kinek várait Bogárfi Márton, Csáki Mátyus tárnoka és hadvezére elfoglalta. 3 Vat. O. II, 101. kk. 11.