Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

összes főpapjait, főurait, nemeseit, egyéb egyházi és világi jelentősb egyéniségeit a Budán való megjelenésre. A kiírt időtájban sokan gyülekezének össze Budára és Pestre főpapok és főurak, kivált számosan a nemesi rendből, míg néhányan, kik a távolság miatt személyesen meg nem jelenhettek, alkalmas követeket küldének magok helyett. Minthogy pedig HENRIK mester, a szlavóniai bán, azonképen más főurak és főnemesek nagy sereg fegyveres néppel érkezének, melylyel nem mehettek át a Dunán, és a budai felső várban, hol a pápai követ udvart tarta, el nem fértek volna: GENTILIS a királylyal, a vele levő főpapokkal és főurakkal átviteté magát a fejedelmi folyamon és a domonkos-rendiek dunaparti zárdájánál kikötött, hova a föntebb nevezetteken kívül számtalan polgár és vidéki nép gyűlt egybe, kiket a kíváncsiság és az öröm, hogy végre valahára a béke helyre áll, hozott össze. A pápai követ az elnöki széket foglalta el; körülötte volt udvara: a vegliai püspök, a domonkosiak, ferencziek és pálosok főnökei, hat udvari káplánja, ügyhallgatója, jegyzője, jobbra tőle ültek: KÁROLY-ROBERT, az esztergami és kalocsai érsekek, a váczi, veszprémi, nyitrai, pécsi, egri, zágrábi és győri püspökök; balról: HENRIK bán és unokaöcscse, AMADÉ nádor s a többi már felsorolt főurak, kik körül és mögött UGRIN, királyi tárnokmester, LÁSZLÓ, erdélyi vajda, és TRENCSÉNYI CSÁKI MÁTYUS, nádor képviselői, valamint a nemesek és nép tömött rendekben állottak. Az apostoli szent-szék követe kenetteljes beszéddel nyitotta meg a gyűlést; az evangéliomi igékkel kezdé meg azt: «Nemde, Uram, jó magot vetettél szántóföldedbe?» s előadá, mily jó magot vetett Isten az ő szántóföldébe, Magyarországba, melyből annyi jeles és szent életű király sarjadzék. Első ezek közt szent István, ki a történet tanúsága szerint a római pápától kapta a szent koronát ...» Itt aztán elkezdé a szent-szék joghatóságára vonatkozó czélzatait közbeszőni. De az urak és nemesek, az ország szabadságait védendők, hangosan zavarogni kezdének, sőt nyíltan kifakadtak: Semmiképen sem akarják, hogy a római egyház, vagy ennek nevében a szent-széki követ adjon királyt az országnak; a királyt megválasztották ők magok ősi szokás szerint; ám ha úgy tetszik, erősítse meg a követ úr az egyház nevében a megválasztott magyar királyt, és legyen jövőben is a pápák joga megerősíteni és megkoronázni Magyarország királyait, kiket az uralkodó család ivadékai közöl a nemzet egyhangúan megválasztott.» GENTILIS látván az előidézett vihart, hogy szerencsésen megkezdett müve sikerét ne koczkáztassa, engedett a közkívánatnak, mire a jelenlevők, pártkülönbség nélkül valamennyien KÁROLY-Í királyuknak kikiáltották. —