Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

ségéböl, a kik — mint látni fogjuk — mindnyájan meghódolnak, ki őszintén, ki színre, KÁROLY királynak. Hogyan történt ez? Talán mindezt már GENTILIS bibornoknak kell betudnunk? Még korán volna. I. KÁROLY király az érdemet TAMÁS, esztergami érseknek tulajdonítja, ki «jó szóval, rábeszéléssel, tanácscsal, intéssel» nyert meg sokakat az ő ügyének.

1 Feltűnő, hogy többnyire csak középsorsú nemesek gyűlnek elsőben i KNAUZ-nál az imént idézett helyen. Hogy Tamás érseknek és még nem Gentilisnek tudandó be e változás nagy része, kitűnik azon okmányból, melyet KATONA CORNIDES kéziratából átvett nagy művébe Hist. Crit. VIII. 115) CZIRÁKY ANTAL szintén fölveti «Disquisitio Historica de modo consequcndi summum impérium in Hungaria» czímü jeles könyvébe (196. 1.) KAPRINAY kézirata után KOVACHICH Vestig. Comit. 157. lapjáról; található ez okmány még KERCHEUCH-nél (Hist. Eccl. Zagrab. 335.) és FEjÉR-nél (Cod. Diplom. VIII., I., 221.) Mind e másolatok azonban telvék hibákkal, mint az az első pillantásra föltetszik, és amint ezt már Katona megjegyezte. Katona abban a nézetben is van, hogy ez okmány kelete is tévesztés, és ott az 1307-dik helyett az 1308-dik vagyis Gentilis-féle országgyűlés értendő. Kétes és határozottan hibás okmányra építeni, vagy belőle következtetést vonni, bajos; mégis több körülmény szól a mellett, hogy e helytt két országgyűlést kell megkülönböztetnünk, egyet, mely 1307-ben, mást, mely 1308-ban tartatott, következő okokból : 1. Az 1307. országgyűlés okmánya deczember 10-ről van keltezve, míg az 1308. évié, melyet Gentilis november 18-ára hitt össze, november 27-ről. 2. Az 1307-ki okmányban oly főurak neveztetnek mint részt vevők, kik az 1308. országgyűlési okmányban elő nem fordulnak, mert ez utóbbi országgyűlésen — bizonyosan tudjuk — jelen sem valának. Előfordulnak mindkét okmányon a Rátold nemzetségéből mind a hárman: Domonkos, Kakas és László bán, továbbá Amadé nádor az Abák nemzetségéből, végre Kopasz nádor a Borsák közöl. Többen nem. Mert mig Csáki Ugrin az 1307-ki okmányon mint jelenlevő szerepel, az 1308-ki országgyűlésen meghatalmazott által képviselteti magát, azonképen képviseltetik csak magokat ugyanezen országgyűlésen László erdélyi vajda és Trencsényi Mátyus, kik azonban az 1307-ki okmányon nem is említtetnek. István nádor az Ákosok nemzetségéből, és fia Miklós vajda, nemkülönben Roland nádor, Miklós vajda a Pukiak nemzetségéből, Rátoldi Dezső viszont nem soroltatnak fel az 1308-kiországgyűlésen jelenlevők közt; pedig ha ott lettek volna (de Roland nádor akkor már nem is élt) kétségen kívül felsoroltatnak vala. Ellenben Németújvári Henrik és Miklós, azonképen Péter, az Aba nemzetségbeli Kompolti fia előfordulnak az 1308. évi okiratban, de nem az 1307-kiben. 3. Az 1307. évi okiratban Gentilisről emlékezés nem történik, mi hogy elmaradhatott volna 1308-ban, alig képzelhető. 4. Szem elől nem épen tévesztendő azon körülmény sem, hogy míg az 1308-ki országgyűlés a domonkosiaknái tartaték, kiknek temploma sz. Antal nevét viselte, addig az 1307. okirat sz. Péter egyházában a Rákoson kelt, azaz valószínűleg a szentferencziek egyházában, mely ugyan akkor is ott állott, a hol most, csakhogy a város kisebb levén mint jelenleg, a falakon kívül, a Rákos közelébe esett. (RUPP, Budapest helyrajzi tört. 244. 246.) 5. Az 1308. évi országgyűlési okmány szerint a magyar országgyűlés, midőn az ellen tiltakozék, hogy a római egyház vagy pápai követ adjon az országnak királyt, és csak annyit engedett meg hogy azt, quem ipsi (az országgyűlés) . . . vocaverant et in regem assumpíírawf erősithessse meg a szentszék, a megelőző választást tételezi föl, miről a szóban forgó 1307. évi okmány következő tartalma kezeskedik: A nevezett főurak a magok és a többi országosan egybegyűlt társaik nevében kijelentik, hogy az igazságot a szenvedélynek eléje tevén, mindnyájan egy úr engedelmességére hajolnak és azért Károlyt és utódait örökös uroknak elfogadják, tőle soha el nem hajolnak. Haki méltóságot, jószágot vagy jogot bír, mely a királyt illeti, azt adja vissza; azonképen az egyháztól és másoktól elfoglalt javak is visszafoglaltassanak; a nemesek szolgaságra ne kényszeríttessenek, hanem természetes szabadságokat élvezzék. A ki a királynak nem engedelmeskedik, azt hűtelennek tekintik s az ország közellenségének, az ilyen egyházi átok alá esik, személye és javai a király kezére kerülnek. Miről mindnyájan esküt tőnek Tamás esztergami érsek kezébe és levelöket pecsétjeikkel (nyolczczal) ellátva kiadták. Eredménye azonban ez országos végzésnek is sok nem volt, főleg — úgy hiszem — azért, mert az ország három leghatalmasabb oligarchájának, Csáki Mátyusnak, a Német-Ujváriaknak és László vajdának része benne nem volt.