Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

KÁROLY zászlói alá,

1 kiket TAMÁS érsek a gyűlölt NÉMETUJVÁRI HENRIK bán ellen Esztergám vára visszavétele czéljából egyesített. Részt vettek e vállalatban az imént említett KAKAS mester, VENCZEL, a Martonos gróf fia, PÉTER, Kázmér fia, somogymegyei birtokos, és, a kit első sorban kellett volna említenem, BOGÁRFI MÁRTON, ugyanaz, ki Demeter és Donch mesterek várait, Zólyomot, Lipcsét, Dobronyát és Palotát elfoglalá, most 1306-ban Esztergám visszavételénél szintén kiválóan vitézkedett, a miért I. KÁROLY király megerősíté őt Báhony és Csataj pozsonymegyei helységek birtokában, melyeket III. ENDRÉ-től kapott volt.

2 A maga népével, vagy hogy mint CSÁKI MÁTYUS seregének egyik vezére működött Esztergámnál BOGÁRFI MÁRTON, mely utóbbi nézetet Botka Tivadar vallja, mi eldönteni nem merjük. KÁROLY király Esztergám ostrománál szintén részt vesz, a mint ezt neje leveléből értjük;

3 de hogy e hatalmas ostromló sereggel nem épen rendelkezett, kitűnik abból, mert Bajor OTTÓ elől csakhamar kiszorul ismét Horvátországba. A mit azonban egyenesen GENTILIS érdemeül kell felrónunk, az TRENCSÉNYI CSÁKI MÁTYUS megnyerése. Mátyus jellemzésére később nyílik alkalmunk; e helyt csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy ő leghatalmasabb főúr volt az országban, kit a Kárpátoktól a Dunáig tizenkét vármegye és harmincz vár uralt; fejedelemhez illő zsoldos hadat, részben csehekből állót, tartott, e mellett előzékeny tudott lenni, s az alsóbb nemességnél és népnél nagy népszerűséggel biit. MÁTYUS-Í tehát minden áron meg kellett KÁROLY érdekének nyerni, s e nehéz feladatot, sokak ellenzése daczára, GENTILIS magára vállalta. Fölhítta, látogatná meg öt Budán. Minthogy azonban a fölhívott azt válaszolá, hogy Budára biztosan nem mehet, találkozásra hívta a remeték kékesi magányába.

4 November 10-én találkozának. A bibornok kisére1 A számos adományozás közt, melyeket Károly király tett, eddig keveset találtam olyat, hol a megadomanyozott érdemei közt az soroltatnék föl, hogy «a primo introitu nostro in regnum Hungáriáé» híven szolgált. Ilyenek: a már említett GESZTI BENEDEK mester, Bodó gróf fia; BEKE mester, a Borsa Tamás fia, kit szintén már említettünk ; a PAULUS filius Stephani de GARA, de genere Drusma, ki azonban csak III. Endre holta után lett híve Károlynak; továbbá magister MYCHK, filius Michaelis, de genere Akus ; magister ALEXANDER filius Alexandri de Lypolch de genere Aba; DOUSA filius comitis de Debruchun; LAURENTIUS filius Hodus és comes EMERICUS filius Chata; TAMÁS, Farkas fia, utóbb erdélyi vajda, akkor, Károly bejövetelekor, még ifjú volt. L. az Anjoukori Okmánytár I, 74. 124. 179. 192. 251. 255. 372. 476. II, 330. számait és a Zichy-Codex I, 272. 179. számait. 2 Hazai Okmánytár, I, 74. sz. 101. 1. 3 Zichy-Codex, I, 126 sz. 112. 1. 4 «In loco fratrum Heremitarum, qui vocatur KEYKUS». A keszthelyi könyvtárban fönmaradt • Inventarium . . . domorum ordinis Heremitarum», azonképen a Pázmány Péter által összeírt «Tabula Monasteriorum Ordinis s. Pauli» a pálos-rendi zárdákat elősorolván Keykushoz hasonló nevet egyet