Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

elhatalmasodott benne, hogy GENTiLis-nek sem nagylelkűsége, sem intő szava nem győzte meg őt. Megmaradt, a minek a főpapok és főurak, kiktől GENTILIS tanácsot kért, mielőtt alkuba bocsátkozék vele, ismerték. A kortársak kivétel nélkül ilyennek és nem másnak jellemzik MÁTYUs-t. Hogy ez egyszer a kiközösítés czélhoz nem vezetett, ellenkezőleg: felbőszítette a trencsényi oroszlán dühét, az GENTiLis-en minden nagy esze és diplomatiai ügyessége mellett megesett. Hogy a bíbornok elmenetelekor nagy zavarban, újabb polgári háborúban hagyta az országot, az sem tagadható;

1 de másrészt megmutatta az eredmény azt is, hogy GENTILIS a semmire leolvadt királyi hatalmat működése három éve alatt oly fokra emelte, hogy az ezentúl minden ellenséggel diadalmasan megküzdhetett. *** GENTILIS a MÁTYUS ellen intézett kiközösítő okirat kelte után még két teljes hónapig tartózkodott Pozsonyban, mely időszakból három okmánya maradt ránk. Ezek elseje a spalatoi egyház kormányzatát a káptalanra bízza mindaddig, míg érseke kiigtatása tart. A spalatoi érsek még mindig az a Péter, előbb szent-Ferencz-rendi szerzetes és a magyar Máriának, Sicilia királynéjának káplánja vala, kit VIII. Bonifacius pápa hihetőleg azért nevezett ki érsekké, hogy KÁROLY-ROBERT ügyét előmozdítsa. Mi volt kiigtatásának oka, nem tudjuk. Annyi kétségtelen, hogy tíz évig maradt egyházi fenyíték alatt.

2 A másik okmányban TAMÁS, esztergami érsek adományát a pozsonyi káptalan részére erősíti meg GENTILIS. Tamás érsek tekintve a pozsonyi káptalan szegénységét a pozsonyi és csallói révvám tizedét engedte át neki, a miért a káptalaniak örök miséket szolgáltak. 3 — A harmadik okiratban megengedi GENTILIS a pozsonyi polgárok kérésére, hogy a szomszéd szép-laki elhagyott templomot lebonthassák, s anyagából Pozsonyban más templomot építhessenek, mely templom javadalmával együtt a pozsonyi őr-kanonoksággal egyesíttessék, míg a szép-laki plébánia jogai a szent Mihályról czímzett templomra szálljanak.

4 1 Károly király már 1311. szept. 26-án írja, hogy Dózsát, Debreczeni András gróf fiát, ama hatalmas seregnek, melyet a hű országnagyokkal Trencsényi Mátyus ellen vezetett, hadnagyául (maiorem nostri exercitus) nevezte ki. Anjoukori Okmánytár, I, 215. szám. 2 Vat. O. II, 393. — FARLATI, Illyr. Sacr., II, 295, 203. kk. 11. — KATONA, Hist. Crit. VIII, 226—228. 3 Vat. O. II, 394. — RIMELY KÁROLY, Capitulum Eccl. Poson. 318. lap. 4 Vat. O. 11, 395.