Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

cm melynek hallattára a főpapok és főurak valamennyien szinte megkövültek ámultokban; élénken ellenmondottak neki, állítván, hogy ugyan gyönge alapra épít, midőn MÁTYUS-ra támaszkodik, kiről köztudomású, hogy neki változékony, állhatatlan, csélcsap és hitegető természete miatt hinni nem lehet, mert a mikor esküszik is, azért teszi, hogy csaljon. Hanem GENTILIS barátai tanácsát nem vette figyelembe. Ekkor következett a találkozás Kékesen, mely után bizalma teljesen meggyökerezett MÁTYUs-ban. Megtette öt elsőnek, zászlósnak, igazgatónak, előharczosnak. A király pedig kinevezte őt tárnokmesterének, mely, mint tudatik, az országos méltóságok legfőbbike. De hajh, mind ez atyai szeretet kárba veszett MÁTYUS-on, ki nem csupán hálátlan volt, hanem a jóért roszszal fizetett. MÁTYUS a király híveit kezdé megtámadni, hogy a hűségtől elvonja őket. Ha pedig megtámadott lázadókat is, a zsákmányból semmit sem adott az úri jog elismerése jeléül a királynak. A lázadók várait nem támadta meg, hanem a király híveitől vett el néhány várat, melyeket magának tartott. A Buda mellett fekvő királyi várat, melyet a király ideiglenesen adott az ő kezére, örökének tekinté, s onnét Buda lakóit, kik a királyt tenyerökön hordják, boszantotta. A királyt külsőleg sem tisztelte. A bíbornok megkérte, menjen el KÁROLY székes-fehérvári koronázására; hanem ő, hogy nyilván megmutassa, menynyire nem törődik a királylyal, nemcsak a királynak feléje nem ment, de a királyi uradalmakat, a királyi szolgák jószágait fosztogatta. Atyailag inté, a király is barátságosan szólítá föl, tegyen eleget az okozott károkért; de ő hetykén és szemtelenül siketségre vette szavaikat, sőt a Vácz és Tisza közt elterülő térséget, a királyi szolgák birtokát, tönkre tette, elpusztította. A mi pedig minden vadságot meghalad, a templomba menekülő népet ott tűzzel elemésztette. Az esztergami, váczi, nyitrai, egri és veszprémi egyházmegyékben sok templomot, számos monostort elfoglalt, elpusztított. Ezen és más gonosz tetteit keservesen, de békén tűrte GENTILIS, remélvén, hogy elvégre mégis kibékíti a királylyal őt, kit úgy szeretett mint gyermekét. Nagyokat igért neki, és keveset kivánt tőle. Csak annyit kivánt, hogy az egyházi javakat adja vissza, hogy a nemeseket szokatlan szolgálatra ne kényszerítse, hogy a királyi jószágokból a tisztesség okáért térítsen meg némelyeket, elég keveset, a többit megtarthatja magának, birja békében ő és ivadékai. Hanem MÁTYUS mindez ajánlatokra és kérelmekre feleletet sem adott. A minap is — úgymond — (1311. június 11.) összegyűjtvén seregét egész Buda kapuiig, hol a király és királyné tartózkodának, tüzzel-vassal pusztított mindent. — Itt megszakad GENTILIS türelme és kiközösíti őt.