Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

XC1X mai szemet húnyt; minthogy azonban fögondja mégis az egyház bajainak orvoslása, egyházi átok és javadalmai elvesztésének fenyegetése mellett meghagyja MiKLÓs-nak, hogy a lefoglalt javakat a pécsi káptalannak, vagyis a helyben székelő kanonokok többségének haladéktalanul, minden fölebbezés kizárásával átadja. Inti egyúttal azokat, kik a foglalásban segédei valának, és most is pártolói, szűnjenek meg akármiként segítségére lenni, különben valamennyit ugyanazon büntetéssel sujtandja. GENTILIS e parancsát a pécsi káptalanhoz küldötte, azon meghagyással, hogy azt a pécsi domonkosiak, pálosok és ferencziek házi főnökei és más tisztes emberek jelenlétében MIKLÓS kanonoknak nyilvánosan átadják, s az átadásról okmányt állítsanak ki. Figyelmezteti egyszersmind, hogy ha MIKLÓS nekik a lefoglalt egyházat és javakat visszaadná, azokat az ő, a pápai követ, nevében vegyék át, és senki másnak, hanem csak annak szolgáltassák ki, kinek ő a szoros igazság értelmében kiadatni rendelendi. Ellenben, ha MIKLÓS szót nem fogadna a hozzá intézett parancsnak, három nap múlva ünnepélyesen közösítsék ki; ha lehet a főtemplomban, vagy legalább más templomokban és helyeken, összeharangoztatván előbb, aztán a gyertyákat kioltván hirdessék ki az ő Ítéletét, s ez eljárást folytassák mindaddig, míg a szégyen rá nem viszi a megalázkodásra és bűnbánatra. Legyenek továbbá azon, egyházi fenyítékkel is kényszerítsék jobbágyait és alattvalóit, hogy ne engedelmeskedjenek a bitorlónak. Azonképen átkozzák ki azokat is, kik őt tettel vagy tanácscsal tovább is pártfogolják. GENTILIS leveleit szerencsésen elhozta Pécsre az ottani pálosok lectora, és azokat a káptalannak szeptember 26-án kézbesítette. A káptalan még ez napon, a mise előtt felolvastatta a levelet a sekrestyében (in camera ecclesiae). Ott volt az érdekelt MIKLÓS, éneklő-kanonok is; nem hiányzottak a kapott útasításokhoz képest a fönnemlített három szerzetes rend képviselői sem. MIKLÓS — így értesít a káptalan — megértvén a hozzá intézett levél tartalmát, alázattal és tisztelettel vette azt, s úgy nyilatkozott, hogy még az napon kimegy a pécsi várból, vissza se tér bele; de azért a várat, mint azt GENTiLis-nek szóval már többször is kijelenté, másnak át nem adhatja, hanem csak annak, a ki gondjaira bízta. Kijelenté továbbá, hogy személyesen mielőbb találkozni szeretne a szent-széki követtel, de Budára menni nem mer. Teljesíteni fogja annak minden rendeletét, noha erre nem kötelezhetnék, mivel hogy a szent-széki követség ítéletét magához a szent-székhez fölebbezte, s e fölebbezéstöl el nem áll mind végig. Nehogy mégis az anyaszentegyháznak engedetlen-