Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

kedni látszassék, mindenben kész engedni — kivévén, hogy a várat csak annak adja át, a kitől kapta, meg hogy PÉTER püspököt urának elismerni nem fogja. Ezeket mondván, ebéd után, eltávozott urához, HENRIK mesterhez. MIKLÓS azonban a kitűzött harmadnapig nem teljesítette a pápai követ rendeleteit, szent Mihály ünnepén tehát kihirdette ellene a káptalan GENTILIS ítéletét. Az erről szóló jelentés október 9-én Nagy-Szombatban érte az apostoli szent-szék követét. Mint lön az ügy további folyása, abból sejthetjük, hogy PÉTER tovább is Pécs püspökéül fordul elő, ki még 1314-ben is «urának és jótevőjének» nevezi TAMÁS-Í, az esztergami érseket.

1 VIII. iMindezeknél nagyobb gondot adott GENTiLis-nek TRENCSÉNYI CSÁKI MÁTYUS. Vannak, kik e férfiút, szerintök «minden kortársainál egy fejjel magasabbat» jobb világításba helyezni iparkodtak.

2 Mi is szívesen hozzá járultunk volna ez igyekezethez, de — megvalljuk — nekünk az nem sikerült. Mátyus jeles ősökkel dicsekedett. UGRIN, a tárnokmester, már IV. BÉLA hívei között előkelő helyet foglal el. KÁROLY királyt is kezdettől fogva hathatósan pártolta. CSÁKI PÉTER nádort MÁTYUS atyját, kinek az ilsvaszegi sorsdöntő ütközetben része volt, IV. LÁSZLÓ király fönnen és méltán magasztalja.

3 Öt nádori tisztében testvérje, CSÁKI MÁTÉ váltotta föl, ki a Habsburgi Rudolf és Cseh Ottokár közti híres marcheggi ütközetben a győztes magyar sereget vezérelte. Tévednek, kik e MÁTÉ-t a TRENCSÉNYI MÁTYUs-sal egy személynek tartják. MÁTYUS csak tíz évvel később tűnik fel. Deli termetének egy hiányát, sántaságát hagyták írva ellenei, a miért őt később a «sánta nádornak» is nevezték. Egyébként meg voltak benne mindazon tulajdonok és kellékek, melyek kora fogalmai szerint nagy szereplésre szükségeseknek tartattak: 1 KNAUZ, Monum. eccl. Strigon. II, 694. 1. 2 BOTKA TIVADAR jeles történetbúvárunk e czímű értekezésében: «Trentsini Chák Máté és kortársai». (Budapest, 1873.) 3 WENZEL, Árpádkori új Okmánytár, IX, 9. számú okmány.