Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

vényekkel, formaságokkal legkevésbbé : beléfogódznak minden legkisebb rendhagyásba, az új koronába, a koronázás szokatlan helyébe, hogy hütlenségökre mentséget, bűnös gazdálkodásukra palástot kerítsenek belőle. Kétségtelen tehát, hogy GENTILIS mindent elkövetett LÁSZLÓ vajdát a korona ^kiadására bírandó. Egyik újabb követe ez ügyben BENEDEK választott erdélyi püspök volt, ki visszajövet HENRIK bán latrai kezébe került és néhány napig elfogva tartatott.

1 Türelme nem hagyta el a bibornokot akkor sem, miután megkisérlé végső fegyverét, az egyházi kiigtatást, hogy a vajdára hasson. Fejére olvasta egész terjedelmében a budai zsinat határozatát azok ellen, kik a királyi javak bitorlói; emlékezetébe idézte, hogy már zágrábi tartózkodása alatt (1308. szept. 8—25.), midőn értésére esék, hogy LÁSZLÓ vajda saját katholikus leányát a szerb király fiával, a szakadárral eljegyezte, barátságosan és többszörösen figyelmezteté, hogy e házasság «az engedelmesség és engedetlenség fiai közt» veszélyes, és meg nem engedhető mindaddig, míg a szerb király, mint remélhető vala, vissza nem tér az egyház kebelébe; és ismét reá olvasta a budai (mi csak a pozsonyit ismerjük) zsinat tilalmát a vegyes házasságok ellen, melyben a ráczok világosan fölsorolvák. És mert LÁSZLÓ «elfordította fejét Jeruzsálemtől és Jericho felé haladt az úton, mely a rablók kezébe vezet»; sem a királyt illető javakat vissza nem adja, sem amaz eljegyzést föl nem bontotta, hanem a házasságot létrehozta: ennélfogva azon kötelességhez képest, melyet a Krisztus helytartója reá rótt, GENTILIS öt aláveti mindazon büntetéseknek, melyek az idézett zsinati határozatokban foglaltatnak: kiközösíti öt az egyházból, jobbágyait a hűség esküje alól fölmenti, azoktól, kik mindamellett részén állnának, megtagadja az egyházi temetést, valaminthogy leányának a ráczczal kötött házassága miatt, vele, az atyával, mint eretnekkel ugy bánik el, és a Királyhágón (sylva)

2 innen és túl fekvő uradalmait egyházi tilalom alá helyezi. Egyébiránt, minthogy LÁszLÓ-t ugyancsak intette volt, hogy Magyarország szent koronáját, melyet lefoglalva tart, vagy neki (GENTiLis-nek), vagy a székesfehérvári templomnak, melytől évek előtt erőszakosan elvétetett, vagy a királynak adja vissza, mit eddig tenni konokul elmulasztott; szigorúan meghagyja neki, hogy ama koronát jövő Gyertyaszentelőig (1310. február 2.) okvetetlen szolgáltassa vissza, különben reá alkalmazza azon büntetéseket is, melyeket a többször érintett budai zsinat rótt azokra, kik a szent koronát illetéktelenül lefoglalják. Ellenben ha megtérne, nemcsak a kiszabott büntetés elengedését helyezé kilátásba 1 Vat. O. II, 336. 2 Helyesen a Sylva alatt a Szilágyság értendő. L. BENKŐ, Milkóvia, II, 426. 1.