Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

LXX ünnepélyesen hivatkoznak, az iménti pesti országgyűlés, melyen «az ország főpapjai, főurai és nemesei nagyságos KÁROLY urat, az első szent királyok hamisíttatlan törzséből sarjadó fejedelmet, Magyarország törvényes királyának, természetes uroknak elismerték. E választást a római egyház amaz országgyűlés kérelmére megerősítette és kihirdette, hogy mindenek engedelmeskedjenek KÁROLY királynak, senkit mást a trónra meghíni ne merészeljenek, különben az egyház kebeléből s az összes kereszténységből kizáratnak». Ugyancsak ez első czikkely megtiltja örök időkre, hogy senki se merje a magyar királyt megkoronázni, hanem csak az esztergomi érsek, kinek erre egyedül van joga. Ha elgondoljuk ama számtalan fölségsértést, melyeket királyaink ellen szinte szakadatlan sorban elkövettek, nem fog megdöbbenteni a fokozott szigor, melyet a budai zsinat azok ellen alkalmaz, kik szentségtörő kezeiket a király ellen fölemelik. GENTILIS a szeretetnél fogva, melylyel KÁROLY király iránt az egyház viseltetik, kiterjeszté reá a II. INCZE pápa által a papok javára adott előjogot, egyházi átokkal sújtván mindenkit, ki a király ellen föltámadna, «hogy az áruló Judással vegye árulása jutalmát». A budai zsinat végzéseinek harmadik fejezete a királyi koronáról intézkedik. GENTiLis-nek s a hazafiaknak KÁROLY király törvényes megválasztása után első gondjok volt a szent koronát megszerezni, hogy a király koronázása, melyet a nemzet mindenha a törvényes uralkodás föltételének tartott, megtörténhessék. Az alkudozások Buda és Déva közt azonnal megindultak, de egyelőre czélhoz nem vezettek. Tehát másként kellett intézkedni. GENTILIS a jelenvolt érsekek, püspökök és az ország bárói hozzájárultával ezen végzést hozta:«Ha szent István koronája a jelen zsinatban meghatározandó legközelebbi zsinatig LÁSZLÓ erdélyi vajdától vissza nem kerül, ezen végzés erejével tilalmasnak, szentetlennek és elvetettnek tartandó mindaddig, míg a király kezéhez vagy a székes-fehérvári káptalanhoz, hol helye van, vissza nem kerül. Pótlására pedig más korona készíttessék, melyet ő, a pápai követ meg fog szentelni s a római szentegyház nevében a királynak és országnak ajándékozni, hogy vele KÁROLY és utódai megkoronáztassanak. A főurak, nemesek s az összes nép ezt fogja a valódi és törvényes koronának tekinteni». A kánonok rendelete szerint az egyházi hatalomnak (spirituális gladius) kötelessége levén, hogy a világinak segélyére siessen, minthogy KÁROLY király az ő kardját az idő szerint nem forgathatá kellő erélylyel, igen