Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

GENTILIS a megválasztottat, az egyház nevében, királyul elismerte és megerősítette. Ekkor az urak és nemesek egyenkint a királynak hűséget és engedelmességet fogadtak, minek jeléül kezeiket a pápai követ kezei közé tevék, a szent feszületre megesküvének, békecsókot adván és vévén GENTILIS-ÍŐI S az ifjú királytól. Majd lelkesedésükben KÁROLY-t tenyereiken, egetverő, vidám üdvkiáltások közt, magasra fölemelék. Ünnepélyes «Te Deum» fejezte be e jelentős napot, mely hosszú interregnum után végre törvénves királyt adott a magyar nemzetnek. így történt ez Pest városa mellett, a szent Domonkos rendje zárdájában, a Duna partján, Budavár átellenében

1 1308. évi november 27-ik napján, mint azt Joannes de Pontecurvo és Guilelmus de Sanguineto, pápai és császári hites jegyzők közokmányaiban, melyeket GENTILIS bibornok, I. KÁROLY Magyarország királya és a fönnérintett főpapok és főurak függő pecséteikkel megerősítének, írva hagyta.

2 Sokat írtak ez országgyűlésről s arról, vájjon jogot nyert-e és mennyit a szent-szék ez országgyűlésen Magyarország fölött? Nem szándékunk e meddő vitába elegyedni, hanem Szalay László nagynevű történetírónkkal 5 azt tartjuk: «A ki diadalt nyert, az a nép volt, melynek örömrivalgásai őszinték lehettek, mert érzé, hogy a pártviszályok megszűnése vetéseit a lovak patkói, a latrok üszkei elől biztosítja; a ki diadalt nyert, az a magyar nemzet volt, mely az Anjouk alatt dicső korszakot élt, minőt a Venczeleknek és Ottóknak nem köszönhetett volna, kik, ha szent István székén helyet foghatnak, a római szent birodalom boldogtalan tömkelegébe sodortatik emberi valószínűséggel az ország.» A pesti országgyűlés valóban alapvető munkát végzett, melyre GENTILIS tovább építhette, faradhatlan tevékenységgel építette is nagy feladatát. Legközelebb gondja a korona megszerzése volt, melyet, mióta azt Bajor OTTÓ—tói elvette, LÁSZLÓ erdélyi vajda tartott lefoglalva. Nem kevésbbé fontosak valának az intézkedések, melyeket a királyi tekintély helyreállítása, a koronajavak visszaszerzése, a béke és rend megszilárdítása, az egyházi fegyelem javítása végett kellett tennie. 1308. deczember 4-én nyilvános gyülekezetben megbízta tehát a két magyar érseket, hogy egyházi tartományaik püspökeit, választott apáturait s egyéb 1 A mai Halpiaczon. L. RUPP, Budapest helyr. tört. 244. 1. — RÓMER FLÓRIS, A régi Pest, S4- lap. 2 Vat. O. II, 115—119. ? Magyarország Története II. köt. 137. 1.