Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

nokságok és javadalmak legközelebbi betöltését (ha évi jövedelmök a tíz márkát meghaladja) föntartotta magának, egyúttal meghagyván, hogy e rendelete az e czélra különösen egybe hitt egyházmegyei gyűlésen ünnepélyesen közhírré tétessék.

1 Hogy pedig GENTILIS efféle parancsát nem lehetett könnyen mellőzni, mutatja Paganutius esete, kit a vegliai egyház kanonokjává nevezvén ki, a beiktatási rendeletet netán végrehajtani vonakodó püspököt egyházából kitiltani, a káptalaniakat mint lázadókat kiközösíteni, s a vegliai egyházat tilalom, interdictum alá helyezni fenyegetődzött. Ugyanígy, ha ugyan nem kiméletlenebbül bánt el a pécsi püspökkel és káptalannal, midőn oda Szebeni (de Civinio) Rufinust, később tolnai főesperest, s utóbb igen tevékeny pápai adószedőt kanonokká kinevezte.

2 Figyelme természetesen mielőbb ráfordult a szerzetes rendekre is. Alig időzött néhány napig Spalatoban, midőn De Montefia Gáspár, cumaei kanonokot, 3 ki egyébkint egyik ügyhallgató volt udvarában, megbízá, hogy Spalatotól Jádráig (Zára) előtte járván, a zárdákat megvizsgálja, hogy mikorra ő, GENTILIS, utána elkövetkezik, tudja, miben kellend azokat megjavítania. A kiadott zárdavizsgáló pontok

4 nem épen engednek a megvizsgálandó zárdák épületes állapotára következtetnünk. És valóban, a fogadtatás, melyben az apostoli szent-szék követét, ki Trawon, Scardonán és Vranán át 5 érkezék, Jádrában részesítették, megerősítik föltevésünket. Gáspár kanonokot, ha a jelek nem csalnak, vagy hogy be se bocsájtották a megvizsgálandó zárdákba, vagy hogy felette gonosz értesítést hozott onnét; mert GENTILIS szigora, melylyel az érsekség helytartóját, a város négy plébánosát, a káptalan két első kanonokját maga elé idézte, hogy velők az egyházmegye halasztást nem szenvedő javítása és fegyel1 Vat. o. II, io. 2 Vat. 0. II, 119. 257. ? «Canonicus Cumanus» áll megbízó levelében, ki bizonyára egy a Vat. 0. II. 131. lapján előforduló Gáspárral, ki ismét ugyanott, a 37. lapon auditornak, másutt pedig capellanusnak czímeztetik. Hogy itt nem a milkói vagyis kún egyház kanonokjával van dolgunk, hanem a délolasz Cumse egyik kanonokja értendő, igen valószínű. Cumaenek hajdan önálló püspöksége volt, aztán a misenumival egyesíttetett, utóbb ettől ismét elvált, és mint püspökség a nápolyi egyháztartományhoz tartozott. Egyébiránt a comoi egyházat is, mely a XIV. században az aquilejai patriarchaságba tartozék, latinul nemcsak Comensisnek, hanem Cumanusnak is nevezték. NEHER S. J. Kirchliche Geographie und Statistik. (Regensburg, 1864.) Hamarabb érthető tehát még ez utóbbi is. Az Anjoukori dipl. Emlékekben előforduló «kúnok» alighanem szintén délolasz cumaebeliek lesznek. 4 Vat. 0. II, 14. s Gentilis május 30-án Spalatoban van már, junius 14-én még mindig ott találjuk; junius 17. Trawban, 26-án Scardonában, 27-én az úton Vrana felé, honnét 28-ról keletez. Julius 23-ka és augusztus 12-e közt Jádrában, augusztus 16—23. Zenggben, szeptember 1. Modruson, szeptember 9-től 26-ig Zágrábban tartózkodik. h*