Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

követet küldött hozzá (1308. januárius 27.), mire a bíbornok maga is meglátogatá Nápolyt, honnét két gályán indult meg Magyarország felé; május végén Spalatoba érkezék s ott tisztelettel fogadtatott.

1 A teendőkre nézve GENTILIS kétségben nem lehetett. Már az 1298-ki országgyűlés világosan kijelölte nemcsak a czélt, melyre törekednie kellett, hanem az eszközöket is, melyek e czélhoz vezetnek. OSTIAI MIKLÓS bíbornok szintén ez úton haladt. De abban állott a nehézség, hogy az eszközök egyike sem vala kéznél. Köztudomású, ugyanis, hogy KÁROLYROBERT hatalommal nem rendelkezett. A pozsonyi krónika szerint az egyetlen Pozsega-vár állott szolgálatára. Garai Pál, a Dorosmai nemzetségből, ki Pozsegán várnagy vala, nyitotta meg neki III. ENDRE halála után, aztán híven megvédte és megtartotta azt számára.

2 Hogy hadserege tekintélyes lett volna, arról kútfőink nem emlékeznek. Az egyház hatalma pedig alkalmas végrehajtók híán bénult meg. Az érintett 1298-ki országgyűlésen egybegyűlt hazafiak az egyházi büntetésektől remélték a sikert. Hanem az egyház fegyelemben megernyedt szolgáinak az excommunicatiokat és interdictumokat, ha kihirdették is, következetesen végre hajtani nem volt erejök, bátorságok. A helyzet e világos szemléletéből indult ki GENTILIS elhatározása: az egyházi fegyelmet helyreállítani, s a leghatalmasabb főurakat jó szerrel, a hol lehetett, — kíméletes szigorral, a mennyiben ez elkerülhetetlen volt, czélzatainak megnyerni, vagy legalább arra bírni, hogy ne gátolják működését. E kctíős irány vonul végig GENTILIS három évi működésén hazánkban. Alig hogy Spalatoba megérkezék GENTILIS, a papság reformálását kezdette meg. Az érsekek és püspökök legnagyobb részt KÁROLY-ROBERT pártján állottak, legfölebb ha kiveszszük a veszprémi és csanádi püspököt, kik OTTÓ-Í megkoronázták, de a kik ellen a pápa a legszigorúbb rendeleteket bocsájtotta közre.3 Hogy azonban a többi főbbrangú papot magától szintén függővé tegye, ez által őket «Isten s a római egyház iránti odaadásokban buzdítsa és Magyarország békés állapotának helyre állítására inkább ösztönözze,» a székes és társas egyházakhoz tartozó méltóságok, kano1 Regesti Angiovini, vol. 171. fol. 8. 25. 26. 28. dr. Fraknói V. másolatában. — Anjoukori dipl. Emlékek, I, 230. szám. — Vat. O. II, 10—14. U- ~ MADIUS idézett helyén. — Nápolyi útjában Bolognában, 1307. december 17. a tanács és nép által nagy ünnepélyességgel fogadtatott. EGGS idézett műve 259. 1. 2 Anjoukori Okmánytár, I, 179. sz. 3 THEINER, Monum. Hung. I, 665—666.