Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

KÁROLY-ROBERT nagyatyjának, II. KÁROLY-nak, Sicilia királyának személyes közbenjárására GENTILIS bíbornokot jelölé ki Magyarországba követéül, azon megbízással, hogy az országot erkölcsi alapon mintegy ujraalkossa. II. GENTILIS DE MONTEFLORUM

1 éles eszű, nagy tudományú, körültekintő, serény férfiú, kit sok jeles tulajdonsága közül kivált erélye ajánlott.

2 Középolaszországi nemes családból származott, és a minoriták szerzetébe lépett. Mint jeles hittudós

3 a pápai palota lectora vala, midőn őt VIII. BONIFACIUS pápa Rietiben, az 1298. évi deczember havában a bíbornokok sorába emelé, s a Hegyi szent Márton czimre bíbornok-áldozárul a szent collegiumba fölvevé.

4 Jóllehet ő egyike volt azon öt bíbornoknak, kik a pápaválasztásnál V. KELEMEN ellen szavázának, 5 fontos ügyek szerencsés elintézése által

6 a szent-szék bizalmát annyira kiérdemelte, hogy a pápa őt szemelte ki a magyar egyház és állam rendezésére, mely végből Poitiersben, 1307. augusztus 8-án kelt leveleiben nagy hatalommal ruházta fel és küldötte «de latere» követeül Magyarországba, kiterjesztvén működése terét egyúttal Lengyel-, Dalmát-, Horvát-, Ráma-, Szerb-, Lodomér-, Galiczia-, Kún-országokra s az e tartományokkal szomszédos vidékekre.

7 Miközben a bullák és ajánlólevelek elkészülének, GENTILIS fényes és nagy udvart állíta egybe, szakértő férfiakat gyüjte maga köré, kik segítségére legyenek teendőiben, melyekre nézve a siciliai királyi családdal is értekezett. Nyoma van legalább, hogy II. KÁROLY király «bizonyos ügyekben», 1 «Quod in stemmate gentilicio tres monticulos floribus ornatos gereret.» EGGS, Purpura docta, seu vitae Cardinalium, II. 259. 2 így jellemzi őt V. Kelemen pápa. Lásd: Vatikáni Magyar Okirattár. Első sorozat. Második kötet, 2. lap. Minthogy ez okirattárt sokszor fogjuk még idézni rövidség okáért így jelezzük: Vat. O II, 2. — BONFINIUS pedig (dec. II, lib. 9.) ekként jellemzi: «Cardinalis pro facto gravissimus, et consilii et virtutis compos non mediocris penitus inspicit animos, antequam severius quid adoriatur.» 3 Hogy jeles hittudós volt, arról iratai, egyebek közt Homiliák, Apologia pro Bonifacio VIII., Dissertatio contra fratricellos, tanúskodhatnának. Vannak, kik őt jeles jogtudósúl is magasztalák, de Wadding ezeknek ellent mond, jóllehet jártasságát a jog terén magyarországi működése alatt fényesen bizonyította. 4 WADDING, Annales Minorum, ad annum 1298. — Madius idézett helyén 638. 1. 5 WENCK KÁROLY, Clemens V. und Heinrich VII. Die Anfánge des französischen Papstthums. (Halle, 1882.) 167. 1. 6 A fajtalan fratricellik ellen mint haereticae pravitatis inquisitor működött VIII. Bonifacius pápától küldetve. V. Kelemen pápa utóbb bizonyos siciliai ügyek elintézésével bízta meg. L. EGGS, Purpura docta 260. és 263, 1. 7 Vat. O. II, i—10.