Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

háború egyéb csapásai dúlták az országot. Az ily példán nevelt, «Kún»-nak gúnyolt király feslettségének lett áldozata: elszerette valamely kúnnak feleségét, a megcsalt férj pedig orozva megölte öt.

1 IV. LÁSZLÓ rideg házassága a magától eltaszított siciliai királyleánynyal magtalan maradván, a nemzet túlnyomóan legitim pártja, élén LADOMÉR-ral, az esztergami érsekkel s az összes püspöki karral, III. ENDRÉ-Í, «a szent István első magyar király nemzetségéből, törzsökéből és véréből felnövekedett királyi fának utóső aranyos ágacskáját», miként őt ISTVÁN nádor a Borsodi Ákos nemzetségből gyöngéd szeretettel nevezé, 2 SzékesFehérvártt sietséggel királylyá koronázta. A sietség indokolt vala, minthogy egyszerre két trónkövetelő jelentkezék. Az egyik, Habsburgi Rudolf mint római király úgy vélte, intézkedhetik Magyarország felett, s azt hübérül fiának Osztrák Albertnek adta. A másik MÁRIA, siciliai királyné, mint IV. LÁSZLÓ nővére örökségi jogon igényelte a maga és gyermekei számára a magyar koronát. Ezek felett IV. MIKLÓS pápa, hazánk politikai függetlenségét a német birodalommal szemben megóvandó, magának követelte a jogot rendelkezni Magyarországról, mely (szerinte) «régtől és tudvalevőleg számos oknál fogva a római egyházhoz tartozik». Elküldé tehát János, jesii püspököt apostoli követül az országba, hogy annak viszonyairól megbízható adatokat szerezzen, melyekhez képest a szentszék Isten nevének dicsőségére, az ország lakosai testi-lelki javáról gondoskodhassék; Rudolfnak pedig és Albertnek kijelentse: ne merészeljenek Magyarországba törni, azt netán elfoglalni s az egyház javait ekként csorbítani.

3 Rudolf ezt nem is tehette, mert azután csakhamar meghala, nem teljesítvén — kivált uralkodása utóbbi éveiben — a reményeket, melyeket az elsőkben keltett. Albertnek pedig, a német király-választásnál mellőzöttnek, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az atyjától jogczím nélkül nyert hübért elfoglalja, a miért III. ENDRÉ-VCI hamar békét kötött, utóbb leányát is nőül adta neki. Ellenben MÁRIA, Aixban 1292. januárius 6-án kelt okmánya által minden jogát, melylyel a magyar koronára birni vélt, ünnepélyesen átruházta elsőszülött fiára, MARTEL-KÁROLY-ra,4 kit IV. MIKLÓS pápa követe által meg is koronáztatott. 1 NAGY IVÁN, AZ utolsó Árpádházi király trónralépte. Budapest, 1876. V. ö. HUBER ALFONZ Studien über die Geschichte Ungarns. Bécs, 1883. 2 Anjoukori Okmánytár, szerk. NAGY IMRE. I. köt. 47. szám. J THEINER, Monum. Hung. I. 593. és következő számok. 4 A már idéztem Anjoukori Dipl. Emlékek I. 100. sz.