Acta legationis cardinalis Gentilis. II. Gentilis bibornok magyarországi követségének okiratai. 1307–1311. (Budapest, 1885. Mon. Vat. Hun. I/2.)

Kétségtelen nyoma van, hogy MARTEL-KÁROLY párthíveket keresett és talált Magyarországon; hogy atyja II. vagyis SÁNTA KÁROLY sereget is gyűjtött, melylyel fia jogát kivívja. Hanem e sereg nem indult ki Nápoly­ból, mert vagy nem készüle föl teljesen, vagy hogy nem épen kecsegtető hírek érkeztek Magyarországból, miközben MARTEL-KÁROLY 1295. nyarán meghalt, a magyar királyi czímet, melyet halálaig bitorolt, kiskorú fiára, CAROBERT-re 1 hagyván. III. ENDRE tehát megmenekült mindkét vetélytársától, sőt — ha jól látta a pápai udvarnál levő ügynöke, — Rómában sem nagyon buzogtak az Anjouk jogigénye mellett. 2 De azért nem derengett egy reménysugár sem, hogy a minden eresztékében meglazult országban a rend és béke helvre álljon, nem főleg, miután ENDRE király legbiztosabb támasza, LADOMÉR érsek jobb létre szenderült, megválasztott utódja, GERGELY érsek pedig az Anjouk­hoz állott. Hívei, az általa Pestre, 1298. augusztus 5-ére egybe hívott országos rendek: egyháziak és nemesek, magyarok, szászok és kúnok (a világi főurak kizáratván) hangosan panaszkodának arról, hogy szabadságaiktól, melyeket koronázásakor megerősített, «a király úr erélytelenscge miatta megfosztotta őket a telhetetlen főurak hatalmaskodása elannyira, hogy az egyházzal s a nemességgel együtt az ország összes lakosai tönkre jutának. Üdvös törvények hozattak. De mit ért, ha a javaitól és jövedelmeitől megfosztott király azokat végre nem hajthatta; az egyházi büntetések, melyek ama törvények sanctióját képezték, hatástalanok valának, mert az interdictumnak az egyháziak foganatot szerezni nem mertek. Teljesen indokolt tehát jeles történet-búvárunk, Botka Tivadar mon­dása, hogy III. ENDRE királynak 1301. januárius 14-én bekövetkezett hir­telen halála és benne az Árpádok magszakadása, «alapjaiban rendíté meg a magyar államot; közel állott azon ponthoz, mely szétmállással végződik. » 4 Az Anjouk pártja, melynek fejei GERGELY-en, a választott esztergami érseken kívül, BREBIRI PÁL gróf dalmát bán, és ÚJLAKI UGRIN, a drávántúli Csákiak ágából, a leggazdagabb főurak egyike, valának, már előbb (1300. 1 A név ez alakja olaszos összevonása a Carlo Robertonak, mint I. Károly királyt gyermek­korában megkülönböztetésül nevezék. Tévednek tehát, kik őt Róbert Károlynak hívják Károly Róbert helyett, míg 5 magát kizárólag csak Károlynak nevezte. 2 Bonzanoi Péter jelentései. WENZEL, Árpádkori Ujabb Okmánytár, V. 260—262. 11. 3 Akár <>trepiditas»-t, akár «tepiditas»-t kelljen olvasni, az «erélytelenség» nem kemény kife­jezés bármely varians fordítására. 4 Trentsini Csák Máté és kortársai czímű értekezésében. (Budapest, 1873.) 31. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents