Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

való átvétele foglalkoztatta. Innen augusztus 5-én tért vissza hazánkba; és itt vette a pápa rendeletét, mely őt a pápának járó tizedek beszedésére is fölhatalmazza. A tizedek behajtása LAJOS király tilalmában ismét akadályra talált; a pápa tizedszedője ekkor a királyhoz és a váczi püspökhöz siet Visegrádra, hogy ez utóbbi befolyása által a tiltó rendelet visszavonását kieszközölje. Eljárásának azonban eredménye nem lőn. Szerencsére ekkor érkezik az országba AGAPITUS lissaboni püspök, kit a pápa Sicilia ügyében küldött követeként LAJOS-IIOZ.

1 A pápai követ, ki kedvező dolgokat hozott hírül, kiviszi a királynál 1373. november 14-én tilalma megszüntetését; és ekkor PETRUS STEPHANI hozzáláthatott feladata kiviteléhez. Első ízben 1373. december 7-étől 1374. márczius 12-ig járja be az országot, beszedetvén subcollectorai által a tizedeket és a reservált beneficiumok jövedelmeit. Tíz nappal utóbb, márczius 22-én, Lengyelországba hívja a kötelesség, hol julius 25-ig hasonló dologgal van elfoglalva. E közben meghal VILMOS bíbornok, a pápa követe Magyar- és Lengyelországon, ki hazánkban számos beneficiumot birt;

2 halála sok bajt okozott PETRUS STEPHANI-nak, ki a bíbornoknak alá volt rendelve. Mint panaszolja, kiűzték a bíbornok javadalmaihoz tartozó épületekből, megfosztották pénzétől, és közönséges vendéglőkben (in hospitiis cummunibus) volt kénytelen magát Mindenszentek napjáig meghúzni. Ismét visszatér Magyarországba, és most másodszor járja be 1374- november 3-ától 1375. április 22-ig az ország egyházait. Április végén Lengyelországba távozik folytatni működését és julius 25-én tér vissza — most már harmadszor — hazánkba. Ekkor befejezvén ügyeit, várja a kellő alkalmat, hogy számot adandó visszatérhessen Avignonba; szeptember 8-án indúl el és oktober 15-én érkezik oda. így adja elő maga PETRUS STEPHANI követségben töltött két esztendeje történetét.3 Működése eredményes volt. Tizedek czímén 11,898'^, a reservált beneficiumok jövedelmeiből pedig 1169

1/

2 forintot szedett be; hasonló kedvező kimenetele lehetett lengyelországi tartózkodásának is. Két évi gyűjtésének eredményeként — ideértve a hazánkban gyűjtőiteket is — nem kevesebb, mint 20,455 arany forintot szolgáltatott a pápa kincstartója és a meghatalmazott bankárok kezéhez. Ezenkívül összes költségeit, melyek mintegy 1785 forintra mentek, a gyűjtött pénzekből fedezé. 1 Theiner, Mon. Hung. II. 127—128. 1. 2 L. alább 453 és 520. 11. 5 L. alább 460—463. 1.