Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

LXV1I hetett fel az elhunyt RAYMUNDUS de BONOFATO helyébe küldött JACOBUS de LENGRES ellen is. Tény, hogy az 1332-ben megkezdett tizedgyüjtés dolga, a tekintélyes összegre rúgó hátralékok behajtása évekig, sőt évtizedekig foglalkodtatta a pápai udvart. GALHARDUS de CARCERIBUS titeli prépostot, ki mint «clericus Caturciensis dicecesis» már az 1334. év eleje óta működött XXII. JÁNOS pápa rendeletéből tizedgyüjtői minőségben Lengyelországon,

1 szemelte ki XII. BENEDEK pápa 1337. évi márczius 27-én kelt elhatározásával arra, hogy a magyarországi zavaros állapotokat, melyeknek következtében a pápa a tizedszedésről szóló számadásokat sehogy sem bírta megkapni, felülvizsgálja és az ügyeket rendes mederbe terelje.

2 E naptól kezdve a pápa, hogy az ügyek jobban menjenek, a már működő két tizedszedőhöz harmadiknak GALHARDUS-t rendeli; teljesen oly jogokkal ruházván fel őt, mint amazokat, úgy hogy a tizedszedés dolgában egy maga is eljárhat. E megbízás különben nem érinté a Lengyelországban reá bízott dolgokat; GALHARDUS tehát egy időben két országnak lett tizedszedőjévé. Ugyanezen napon a másik két követhez pápai meghagyás ment, hogy összes írásaikat, levelezéseiket mutassák elő GALHARDUS-nak, és közöljék vele az ügyek állását; ők magok pedig siessenek a pápához, és hozzák magokkal a gyűjtött pénzeket és számadásaikat. 3 Az új tizedszedőhöz, mielőtt az megkezdhette volna működését, a pápa társul PETRUS GERVASII, előbb viviersi (Vivariensis) utóbb le-puy-i (Aniciensis) kanonokot rendelte (1337. május 6-ikán); úgy hogy egy időben a pápának négy tizedszedője volt az országban. A másik három azt a parancsot vette, hogy új társukat mindenbe avassák be; egyszersmind a pápa a királyt és a királynőt, valamint az esztergomi érseket is felhívta, hogy a pápai kamarához tartozó s még az országban levő pénzek elküldésében segédkezet nyújtsanak. Ezen pénzeket a tizedszedőknek elismervény mellett a Velenczében tartózkodó firenczei Azayali kereskedő czég embereinek kellett átadniok.

4 GALHARDUS Lengyelországból sietett Magyarországba, és 1337. július 22-én lépett át a határon. Azonban a lengyelországi zavarok, melyek több évi fáradsága gyümölcsét csaknem tönkre tették, mint ezt a pápának bőven elpanaszolja,

5 a következő évben, 1338. julius 6-án, oda már visz1 Theiner, Mon. Polonise I. 354. 1. 2 Theiner, Mon. Hungáriáé I. 612. 1. 3 Theiner, i. m. I. 612—613. 1. 4 Theiner, i. m. I. 615—616. 1. 5 Theiner, Mon. Pol. I. 416. 1.