Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

Lxvni szatérni készteték, s csak néhány hónap multával folytathatta teendőjét Magyarországon. PETRUS GERVASII 1338. évi május 2-án, tehát csaknem egy évre megbízatásának kelte után, indult el Avignonból. Útját nem Olaszországon keresztül tette meg, mint elődei, hanem éjszak-kelet felé tartva, junius vége felé lépte át Magyarország határát Pozsonvnál. Innét Esztergomba ment; itt hallotta, hogy követtársa időközben Lengyelországba távozott. Futárt menesztett utána, felhíván őt közös találkozásra, a teendők megbeszélése és tájékozás szerzése czéljából. Esztergomban létekor maga elé idézte a két régi tizedszedőt JACOBUS BERENGARII-t és JACOBUS de LENGRES-t, hogy velők a pápa újabb elhatározását tudassa. Visegrádon ez év september havának 21-én találkozott PETRUS GERVASII a Lengyelországból visszatért GALHAROus-sal, s itt beszélték meg kölcsönösen a végzendőket;

1 mire szükség is volt, mert hol az egyiket hol a másikat szólítá el a kötelesség Lengyelországba; így tehát egymástól függetlenül és mégis egyöntetüleg kellett müködniök. Idő közben a pápa a tizedszedés jó eredménye czéljából követei érdekében folyton leveleket menesztett hazánkba; az 1338. év elején az ország összes püspökeihez intéz levelet, majd február 6-án ismét a királyt és a királynőt szólítja föl, hogy a pénzek biztos elszállítása elé akadályokat ne gördítsenek.

2 Hihetőleg a pápa e levelére volt válasz KÁROLY királynak 1338. évi április 13-án Magyarország összes papságához menesztett rendelete, melylyel tudatja, hogy a pápa küldötte mellé ISTVÁN-Í a dömések lectorát rendeli, a követ eljárásának ellenőrzésére, voltaképen tán inkább a királynak járó harmad számbavételére.

5 Csak ez után járhatott el békén a korábban érkezett GALHARDUS és utána jött társa a hátralékos hat évi tizedek és a előbbi tizedszedőknél összegyűlt pénzek behajtásában. Úgy JACOBUS BERENGARII és JACOBUS de LENGRES, mint megbizottjaik, SZATMÁRI MIKLÓS és EGRI JÁNOS kezéből tekintélyes összegeket vett át elismervény mellett a két követ.

4 E mellett a pápa annyi sikertelen kísérlet után sem szűnt meg a két régi tizedszedőt meghagyásai teljesítésére, számadásaik beterjesztésére és személyes megjelenésre felhívni. 1338. február 5-én élesen megrója őket, hogy többszörös parancsa ellenére sem a pápai udvarban meg nem 1 Theiner, Mon. Pol. I. 419—420. 1. 2 Theiner, Mon. Hung. I. 620. 1. 3 L. alább 410—411. 1. Ez oklevél ki van adva: Pray, Diatribe, praefatio; Katona, História crit. IX. 136—137. 1.; Fejér, Cod. dipl. VIII. 4. 319. 1. 4 V. ö. az ö számadásaikon kívül, alább a 403. és köv. 11.