Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

jövedelmét azon kulcs szerint szedje be, a mint ezt a tized-kivetés megállapítja. De a mint megkezdi működését, arról értesül, hogy ily tizedkivetés hazánkban nem létezik, vagyis hogy nincs megállapítva az, hogy minden egyházi javadalomnak kétségtelenül igen csekélyre vett bevételei alapján mennyit kell tizedek fejében a pápai kamarába beszolgáltatni. Más kulcsról kellett tehát gondoskodni. A pápa ez ügyben 1318. június 1 y-én intézkedik, meghagyván követének, hogy a megürült beneficiumok egy évi jövedelmének felét foglalja le a pápai kamara számára, felét pedig engedje át annak, ki időközben az illető javadalom élvezetébe lépett. Ekképen tehát a pápának járó féljövedelem meghatározásánál annak vallomását kellett alapúi venni, ki a megürült beneficiumot elnyerte, tekintetbe véve mások nyilatkozatait is. Minthogy pedig tartani lehetett attól, hogy az előbbiek e jövedelmet a valóságosnál csekélyebbnek fogják feltüntetni, felhatalmazza a pápa RuFiNUs-t, hogy bevételeik pontos bevallására őket a legszigorúbb eszközökkel is kényszerítse.

1 RUFINUS kettős megbízást hajtván végre, mindegyikének eredményéről külön jegyzéket készített; egyikét, mely a GENTILIS bíbornok legatusi korából maradt hátrálékos procuratiók behajtásáról ád számot, más helyen tettük közzé;

2 a másikát, mely az imént előadott pénzgyüjtések eredményét foglalja magában, alábbi gyűjteményünk közli.3 A végleges eredmény aligha elégítette ki a pápai udvart. A procuratiók czímén 1054. a vacans beneficiumok jövedelméből pedig 1913 arany forint került RUFINUS kezébe; de a 2967 arany forintra rúgó összegből felénél jóval többet, 1744 arany forintot emésztettek föl a pápa küldöttének bőkezüleg kiszabott napidíjai. E ki nem elégítő végeredmény kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy későbbi tizedszedéseknél a pápák nem gondoskodtak többé ily nagylelkűen küldötteik faradságának jutalmazásáról. RUFINUS számadását a vatikáni levéltár «Rationes collectorice Nr. 183» jelzéssel ellátott, ránk nézve nagy fontosságú kézirata tartalmazza.

4 1 Theiner, Mon. Hung. I. 462. 1. 2 Kiadva Vatikáni Magy. Okirattár I. sor. II. köt. 464—472. 1. 3 L. alább 13—38. 1. Eddigi kiadásai : Fejér, Cod. dipl. VIII. 2. 101 —134. 1., Theiner, Mon. Hung. I. 451—456. 1., Theiner, Mon. Slav. merid. I. 136—147. 1. 4 Ezen nevezetes codex ismertetését alább adjuk.