Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

kegyes intentiók jövedelmeinek élvezőire sem terjeszthető ki e teher. Meg­határozza a pápa, hogy ez adó évenként két meghatározott napon sze­dessék be, s e határidő megállapítását a pénzgyűjtőkre bízza; kiknek azonban kezöket egyházi szerekre, kelyhekre, keresztekre, szent edényekre, könyvekre, egyházi ruhákra tenniök nem szabad. Ezzel az utasítással jött RUFINUS ALBERTI de CIBINIO tolnai esperes (ki egykori urának, GENTILIS bíbornoknak köszönheté magyarországi java­dalmát), 1 mint a pápa pénzszedője az országba, a föntebbi pápai elhatá­rozással egyidőben nyervén e megbízatást. 2 Ugyanekkor az ország érsekei és püspökei is RUFINUS küldetése felől értesíttettek. RUFINUS még útra sem kelt, mikor a pápa (1317 május I-jén) egy más feladat megoldását is bízta rá: azon összegek behajtását, melyekkel az esztergomi érsek, az erdélyi, pécsi és veszprémi püspökök, procuratio czímén, GENTILIS bíbornoknak adósai maradtak. 3 Nem sokkal ezután kel­hetett útra Avignonból, és — a legrövidebb útat választva, hihetőleg Genuán, Ferrarán, Yelenczén és Zenggen keresztül — ugyanez évi október 12-én Samobornál Zágrábmegyében lépte át Magyarország határát. Kettős meg­bízatása 872 napig foglalkodtatta. Teendőit elvégezvén, 1320. évi már­czius 12-én hagyta el az országot, eljárásáról a pápai kamarának számot adandó. A pápa küldöttje teljes apparátussal, tabellióval, 4 al-pénzszedőkkel, kiket legjobb meggyőződése szerint kiválasztani jogában volt, kezdé meg működését. Ily széles alapokra fektetett szervezet természetesen nagy költ­séggel járt; s ennek a gyűjtött pénzekből kellett kikerülnie. A gyűjtésnek aránylag csekély eredménye világosan mutatja ez eljárás költséges voltát. Magának RuFiNUs-nak azon naptól kezdve, hogy az országba lépett, mind­addig, míg határait elhagyja, naponként két arany forintot biztosított a pápa. 5 E költséges eljárás arra kényszeríté a pápát, hogy 1318. évi junius 17-én kelt rendeletével a subcollectorokat költségeik felszámítása tekin­tetében mérsékletre intse; mert az eddigi gyakorlat a gyűjtött pénzek leg­nagyobb részét felemészté. 6 RUFINUS eljárása mindjárt kezdetén nagy akadályba ütközött. O azzal a meghagyással jött az országba, hogy a megürült beneficiumok egy évi 1 Vatikáni Magy. Okir. I. sor. II. köt. 257—262. 1. 2 Theiner, Mon. Hung. I. 448. 1. 3 Theiner, i. m. I. 449—450. 1. 4 Egy közjegyző (tábellio) tartására kap jogot 1317. junius 17-én. Theiner, i. m. I. 451. 1. 5 Theiner, i. m. I. 450. 1. 6 Theiner, i. m. I. 461. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents