Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tizedszedők számadásai. 1281–1375. (Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.)

fenmaradt tartozások behajtását pedig a pápai udvar tette magáévá, e végett hazánkba külön követet küldvén. E követelések bekérésével egy időben új adónemet hozott be a pápa a megürült egyházi beneficiumok megadóztatásával. XXII. JÁNOS pápa mindjárt pápasága kezdetén, 1316. évi deczember 8-án, az esztergomi és kalocsai érsekekhez és suffraganeus püspökeikhez intézett bullájával elrendelé, hogy a szentszék szükségleteinek fedezésére — mert a terhekkel a jövedelmek nincsenek arányban — mindazon egyházi javadalmak első évi jövedelmei, melyek vagy a bulla keltekor üresedésben vannak, vagy három évi határidőn belül megürülnek, a pápai kamara számára szedendők be.

1 Meghatározza egyszersmind pontosan ez új adónem fizetésének módját; így például ha valamely javadalom egy esztendőben kétszer ürülne meg, annak jövedelmeit csak egyszer kell beszolgáltatni. A jövedelmek kulcsa a tized legyen, miként ezt a «taxatio decimae» Magyarországon megállapítja;

2 vagyis a pápai kamarának fizetendő egy évi jövedelem: e tized tízszerese. Minthogy e tizedek kivetésénél igen kevésre vett jövedelem szolgált alapúi, természetes, hogy a pápának járó összeglevonása után a tényleges évi jövedelemből még tekintélyes rész maradt annak számára, ki időközben az egyházi javadalmat elnyerte; ha azonban a fenmaradó rész nagyobb volna a tizedek alapján kiszámított jövedelemnél, a pápa pénzgyűjtőjének szabadságában áll e fenmaradt részt foglalni le a pápa számára, s az új beneficiátust a tizednek megfelelő jövedelemmel kielégíteni. Ez adózás azonban nem terjed ki a megürült érsekségek, püspökségek, reguláris apátságok és mindazon egyházi beneficiumok jövedelmeire, melyeknek évi bevételei hat ezüst márkánál csekélyebbek; valamint egyes kegyes hivők által alapított vicariatusokra és káplánságokra, melyeknek javadalmasai az alapító lelki üdvéért imádkozni tartoznak, s egyéb damus, quatinus vos vei duo aut unus vei per alium seu alios archidiaconos antedictos ad eorum convincendam malitiam ex parte nostra iterato citare, necnon sub excommunicationis et privationis omnium beneficiorum suorum penis mandare curetis, ut infra quindecim dierum spatium post citationem huiusmodi computandum personaliter et perhemptorie compareant coram nobis, excusaturi se et defensuri, si poterunt, super eo, quod dictas procurationes exolvere neglexerunt. Alioquin ad executionem et privationem beneficiorum huiusmodi et alias contra ipsos procedemus, ut íustitia suadebit. Diem vero citationis, formám, et quicquid inde feceritis, nobis per vestras litteras, harum seriem continentes, fideliter intimare curetis. Dátum Posonii, V. kalendas Junii, pontificatus domini C. pape V. anno sexto. (1311. máj. 28.) Eredetije hártyán, hártyaszalagról függött pecsétje elveszett. Az oklevél élén balról: A F. cor. (A Francisco correctum); jobbról: R (registratum). A plicatura alatt balról: JoMAn. (Johannes Anglicus, és az oklevélért fizetett taksa összege); a plicaturán jobbról: Jo. Pori. (Johannes de Pontecurvo). Az oklevél hátán a bíbornok registrumának lapszáma: R.CCCC.XVIII. 1 Theiner, Mon. Hung. I. 446. 1. 2 E kulcs hazánkra nézve alkalmazható nem volt; mert az egyházi javadalmaknak a fizetett tized szerinti megbecslése, mint ez az alábbiakból kitűnik, nem létezett Magyarországon.