Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

hogy ez oklevéltár ebben a sorozatban jelenjék meg. De volt rá más ok is. A különféle levéltárakból összegyűjtött adatok ebből a szempontból összeállítva, képet adnak arról a szerepről, a melyet a szerbség a középkorban Magyarország területén belül játszott. Megvilágítják Belgrád jelentőségét Magyarország történetében. Elénk állítják Lázárevics István deszpotának és a Brankovicsoknak szerepét, birtokviszonyaikat Magyarországban. S összevéve minden vonatkozást, a kutató újabb történeti értéket talál e kötetben, a mely Magyarország középkori szereplését erről az oldalról helyesebb világításba helyezi. A magyar történeti kutatás e tekintetben sokkal szerencsésebb helyzetben van, mint a szerb történetírás. A szerb régi oklevelek túlnyomó része elpusztult, úgy hogy bizonyos dolgokat csakis a magyar adatok révén lehet megállapítani. Igaz, hogy egyoldalú a kép, de mégis jobb, hogy bizonyos részletekről legalább így nyerünk tudomást. Történetíróink látni fogják, hogy a hézagok daczára is mennyi új vonatkozás constatálható az egyes események rekonstructiójánál. Mennyire teljesebb lenne a kép, ha módunkban lenne a középkori Magyarország hatását Szerbia belső állami életére megállapíthatnunk. Mennyi mindenre enged sejtenünk ez oklevéltárnak csak első száma is (1198. Nemanja István Szerbia nagyzsupánja a magyar állami szervezetről). De e részben — ismételjük — még csak a kutatás küszöbén állunk.

1 E bevezetésnek nem lehet czélja, hogy az oklevéltár alapul vételével a magyar és szerb összeköttetések pragmatikus összefüggő történetét adja. Ez feldolgozóra vár és kell is, hogy megtalálja a maga munkását. Történetírásunk elsőrangú érdekeihez tartozik, hogy a balkáni vonatkozások a szigorú tárgyilagosság alapján felderíttessenek. A mi középkori történetírásunk is tele van még legendákkal, öszszefüggéstelen mozaikokkal, de ezeknek tisztázása távolról sem oly nehéz, mint a különböző nemzeti előítéletek által 1 L. továbbá Jirecek Konstantin tanulságos bírálatát Novakovic munkájáról: Archív für slavische Philologie XXII. köt.