Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

elhomályosított balkáni történet, a melyet a saját modern csiszolású szemüvegén át néz kevés kivétellel majdnem minden balkáni kutató. A tárgyilagosságra való törekvést, a rendszeres vizsgálódást nemzetietlen iránynak bélyegzik s csak nagy lassan tör utat magának a történeti igazság. Ennek a szolgálatába szegődtünk mi, midőn ez oklevéltárat közzéteszszük. Kötelességünknek tartjuk azonban megjegyezni, hogy kitűzvén magunk elé a czélt, a közlött anyagot nem derűreborúra gyűjtöttük. Nem akart ez egy kötetre való oklevél halmaza lenni, hanem az elért irodalmi eredmények és munkálatok lehető teljes ismeretével, átgondolva illesztettük egymás mellé az okleveleket. Ismervén a Balkán-félsziget történelmi fejlődését, s tudván, hogy ott a középkor folyamán, mindaddig, míg a török nem egyesítette az egész félszigetet, az egyes nemzeti és országos központok között folytonos harcz és ezzel kapcsolatban folytonos területi változások mentek végbe, évek során át összegyűjtöttük a bosnyák, albán, szerb, bulgár és részben oláh anyagot is. Csakis ebből a gyűjteményből, az összes vonatkozások összemérése után válogathattuk ki azt az anyagot, melyet itt közrebocsátunk. Igazolásául annak a körülménynek, hogy itt nemcsak egyoldalú oklevél-publikatióról van szó, kötelességünknek tartjuk, hogy legalább vázlatosan közöljük impressióinkat, a melyeket az anyag felbuvárlása közben nyertünk a tárgyról. A szerb-magyar viszony történeti fejlődése folyamán a középkorban első sorban az Árpádok és Szerbia viszonya említendő fel, melyet — az Anjouknak a mácsói bánságért és a politikai egyensúlyért folytatott harczát közbevetve — 1426-ban zárhatunk le, midőn a tatai szerződés biztos alapra helyezi a magyar-szerb középkori közjogi viszonyt. Ez a viszony 1526-ig tart, meg-megszakítva 1459-ben, midőn a szávántúli szerb deszpotátus török kézre jut, Mátyás király hadjáratai pedig megkísértik az egyensúly helyreállítását, s 1521-ben. Belgrád eleste, illetőleg 1526-ban a mohácsi vész a szerb elemeknek újabb szerepet nyit. Külön — és már történeti adatokkal is bővebben illustrálható —