Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

XLVII latát, a Brankovicsok kihalása után az ezekkel atyafiságba jutott Beriszlavics-nemzetségnek adományozta. Beriszlavics, magyarul Beriszló Ferencz ugyanis, mint említők, elvette Brankovics Vuk özvegyét és vele együtt haszonélvezetet nyert a Vuk-féle jószágok egy részére. Azonban Beriszlavicsék csakhamar a törökkel szövetkeztek a király ellen, a miért 1496 január 15-én a király megfosztotta őket birtokuktól. Később Beriszlavics ismét a király hűségére tért vissza. 1499—501—03. a jajczai bánság élén állott. Beriszló Ferencz testvére János, bátyja halála után elnyerte a deszpota czímet. 1503—26-ig sok zavaros, még felderítésre váró körülményt kell kiderítni a rácz deszpotaság történetében. Stojkovics A. írja, hogy Brankovics Jánost a deszpotaságban felesége, Ilona követte és ez azután Siljanovics Istvánt tette meg deszpotának és csak ez után lett Beriszló István deszpota. Stojkovicsot idézi azután Szentkláray Jenő is, a dunai hajóhadakról írott munkájában. Mind ez azonban tévedés. Midőn Brankovics János meghalt, özvegye támasz nélkül maradt. Hogy a törökök ellen védje magát, azért nevezte ki Siljanovics Istvánt, írja Szentkláray. Ez azonban hibás, mert nem a deszpotára volt Belgrád védelme bízva, hanem a várkapitányra. Továbbá Ilonának nem volt joga, hogy deszpotát nevezzen ki, mert ezt csak a király tehette. Siljanovics István a dunai hajóhadaknak volt kapitánya, fővajdája, vezére, ha így tetszik, de nem deszpota. Brankovics János utódja a deszpotaságban Beriszlavics János volt, az Ilona férje. Beriszló János, mint rácz deszpota a Brankovics-féle szerémi jószágokat bírta és a magyar zászlósurak között foglalt helyet és mint ilyen írta alá az 1505-iki, a trónválasztásból idegeneket kizáró törvényt. Beriszló János, a mint Verancsics írja, 1526-ban meghalt, éppen Nándorfehérvárnak a törökök által történt bevétele idején. Azonban már 1520-ban Brankovics Jánost, mint néhait és fiát Istvánt, mint tényleges rácz deszpotát említi néhány okirat. Beriszló István túlélte a mohácsi katastrophát, s a Habsburg-házhoz csatlakozott, Bakics Pállal, a híres rácz