Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

abba az adományba is, melyet Vuk, minthogy nem voltak gyermekei, feleségének, Frangepán Borbálának tett.

1 1486-ban a deszpota többé nem volt életben és felesége másodszor grabarjai Beriszlavics Jánoshoz ment férjhez. Brankovics Vuk birtokai Mátyás király adományai révén az elhalt vak Brankovics István fiainak: Györgynek és Jánosnak jutottak. Ez adományban Györgyöt illustris princepsnek és Jánost deszpotának nevezi. Pesty ebből azt következteti Engel után, hogy György, a ki a kölpényi zárdában baráttá lőn, letett a deszpota czímről, azonban ez nem egészen így van. Mindketten éltek e czímmel, csakhogy György, mint elsőszülött, volt a zászlósúr. Mint ilyen, írta alá 149'2-ben a Miksa császár és Ulászló közt kötött pozsonyi békét. A szerződéses levélben, tizedik helyen fordul elő a tárnok és főajtónálló között, tehát a zászlósurak közt. Pecsétjén látjuk a kétfejű sast, mint a deszpotaság jelképét; az oroszlánt, a Brankovicsok czímerét és balról a magyar állami czímert. Ez világos bizonysága annak, hogy a magyar zászlósúr pecsétjét példázza. Az 1498: XXII. t.-cz. értelmében a deszpota ezer lovast volt köteles kiállítani. A két testvér azonban nem nagy szerepet játszott Magyarország 'történetében; János, a ki Jaksics István feleségét bírta nőül, 1503 deczember 10-én halt meg. Egyetlen leánya Frangepán Ferdinándnak volt a felesége. György, a ki később mint püspök, Maxim nevet vett fel, nagyra tisztelt egyházi fejedelme lett a szerbeknek és vele 1516-ban a Brankovicscsalád férfiágon kihalt. A Brankovics-család kihalása után a deszpotaság az 1426-iki szerződés értelmében megszűnt, mert a 6. pont szerint Ráczország most közvetlenül visszaszállott a magyar koronára. Azonban a szerződésnek e pontja végrehajtható nem volt, mert Ráczország török kézre jutott. Ulászló király ekkor a ráczországi deszpota czímet, hogy egyfelől kielégítse a jelentékeny szerb exdynasta hiúságát, másfelől pedig hogy a korona érdekében fentartsa a visszaszerzés gondo1 Oklvt. CCCXCIII. sz.