Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

CDX VII. Prága, 1502. febr. 6. II. Ulászló király Kanizsai György nándorfejérvári bánnal közli a törökök újabb hadikészületeiről szóló híreket és meghagyja neki, hogy seregét, melyet a törvények értelmében az ország védelmére kiállítani köteles, oda és annak vezérlete alá küldje, a hova már az előző évben rendeltetett, a mit semmiképen elmulasztani ne merészeljen. Commissio propria domini regis. Wladislaus dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. Magnifice fidelis nobis dilecte. Assiduis et frequentibus nunciis et quidem non modo ex Hungaria ab officialibus nostris et partes illas finitimas tenentibus verum ut plurimum ex ipsa Thurcia certificamur et ita esse minimé dubitamus [inte]llexisse, qualiter imperátor Turcorum magnum numerum gentium tam versus Transsilvaniam quam etiam p[artes] inferiores sub conductu Mankochowyth misit, unus vero ex bassis continue istic in propinquo nóvum et quidem numerosum exercitum congregat, plures etiam alios et quidem ingentes apparatus, potissimum contra nos et illud regnum nostrum quottidie parat et facit, ab alio latere Tartari similiter dupplici exercitu circa Neztheralbam et penes ipsam Moldáviám consederunt et congregati sunt, nec aliud quam tempus opportunum expectant, ex quo autem iam tempóra mitescunt et ver apropinquat, verendum est, ne Turci pariter et Thartari . . . occasione et opportunitate freti et animati, ex quo impresentiarum absentes sumus, quod que partes et finitima regni nostri gentibus penitus nuda et vacua existunt, nam preter nostras ut scis, nulle alie pro nunc ibi habentur, illud idem regnum invadant aut depopulentur, aut castrum aliquod obsideant, vei aliqua alia dampna illi inferant. Volentes igitur ut huic malo in tempore occurratur, fidelitati tue harum serie firmissime committimus et mandamus, prout et aliis dominis banderiatis et comitatibus et qui gentes servare tenentur mandavimus, quatinus statim acceptis presentibus sub pena in decreto expressa, gentes tuas, quas iuxta formám decreti pro defensione illius regni nostri ratione bonorum tuorum