Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

matia, Travunia" helyettes (HaM-fecTHtié) királya, ki magát csak vezérnek tartja (mert görög czíme: Stétpavo? [Afi ó Soóxac). Koronát ő is a pápától kap, de csakhamar visszatér az orthodoxiához s görög ritus szerint lesz első megkoronázott királya a szerbeknek (Prvovjencani kralj). A magyar viszony megmaradt — bár nem abban a teljességében, mint Imre idejében — II. Endre s István között is. 1208-ban a magyar és szerb fegyver együttesen tarolja a keleti birodalmat; a magyarok a mai Cuprijáig hatolnak, a szerbek Nist kerítik kézre (1212). A hódítás, daczára a szomszédos viszonynak, nem vezetett összeütközésre, mert a szerbség a görög birodalom déli részeire tört, míg a magyar király a mai Szerbia nyugati részén a mácsói bánságot szervezte s ezzel déli határának egyik végerődjét állítá fel (1226). István óta a szerbség és magyarság, daczára annak a körülménynek, hogy érdekeik határai rendkívül hosszú vonalon : Ragusától Nisig érintkeztek, megmaradt régi, nem ellenséges viszonyában, pedig az Árpádok öntudatosan zárták el a szerb királyságot a Duna vonalától : Bosznia, Mácsó képezik őrseit (1256), mert csak így tarthatták biztos kézben az Adria mellékét. A szerbség eladdig, míg a bizancziakkal szemben meg nem erősödött s az új latin császársággal szemben nem tisztázta helyzetét, nem használhatta fel Magyarország ellen a tatárjárás okozta siralmas katastrophát. Istvánnak a fia, I. Uros azonban IV. Béla idejében tényleg is megkisérlette, „hogy az ország fennhatósága alól kivonja magát". A mácsói bánság volt szemében a legnagyobb szálka, azt pusztította. 1268-ban csatára került a dolog, a magyarság győzött, Uros maga főbb embereivel fogságba jutott.

1 „Sok gonoszságot és fájdalmat szenvedett a magyar királytól", mondják a szerb források (amora jiee o 3.10b .ieHca ii cKptcTi OTB yrptcKaro Kpa.ia). IV. Béla diplomatiája e győzelmet arra használta fel, hogy egyfelől biztosítván a Duna vonalát s a magyar fennhatóságot, másfelől a szerb dynastiát, — hogy ne tegye ellen1 Okit. IX.