Thallóczy Lajos–Áldásy Antal: Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. (Budapest, 1907. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 2.)

ségévé, — családja körébe vonta. A szerb dynastiának minden orthodoxiája mellett voltak katholikus traditiói. Uros örömmel fogadta menyének IV. Béla fiának, V. Istvánnak 1 a leányát, Katalint, a ki legöregebb fiának, Dragutin Istvánnak lett a felesége. A magyar királyleány hamar beléilleszkedett az új viszonyokba. Az Árpádház leányainak különböző sors jutott osztályrészül: Katalin szegényes ruhában a szerb udvarban gyapjat font, testvére, Mária meg a fényes és gazdag nápolyi udvarba került repraesentáló királynőnek. Ez az újabb családi összeköttetés újabb viszonyoknak lett a kiinduló pontja. I. Urost halála után fia, Dragutin István követte ugyan a trónon (1277—82), de öcscse, II. Uros Miljutin megfosztotta tőle, úgy hogy Dragutin teljesen magyar felsőség alá adta magát. A mácsói herczegséget és Bosznia keleti részét ő tartotta meg a magyar király hivségében. 1289-ben római katholikussá lesz s nálánál senki jobban nem irtotta a bogomilokat, a bosnyák „eretnekeket", kik egyaránt ellenségei voltak Magyarországnak és Szerbiának. A mi annak idejében Belos bán volt politikai tekintetben, az volt Dragutin a vallás terén, kíméletlen, nyers, de kitartó s hű ahhoz, a kihez állott. A magyar király hűbéri fővédnöksége az által, hogy Dragutin, a szerb kir. család egyik tagja magyar főúrrá lett, a tulajdonképeni Szerbiára nézve hosszú időre megszűnt. A későbbi szerb államfejlődés ugyanis déli irányban terjeszkedvén, más irányt vett, s menten a magyar állam behatásától fejlődött, de a magyar Árpád politikának a hagyománya oly erős volt, hogy a szerbség későbbi megpróbáltatása idejében ismét visszatért a magyar felsőség alá. Oklevéltárunk idevonatkozó számai alapján, (XIX— CXXXIII.) a kútforrásokkal kapcsolatban meg kellene immár az Anjouk és Zsigmond király dunamenti és a mácsói bánságért vívott harczait és azon politikai mozzanatok fejlődését említenünk, a melyeket a magyar-szerb viszony ezen1 Okit. x—XVIII.