Thallóczy Lajos–Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1490-1527. (Budapest, 1903. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 1.)

iratai közt természetesen csak is ezek maradtak meg. Ezen fogalmazványok szövege az ügyről tett jelentés alkalmával a legtöbb esetben nem maradt változatlanul, hanem a legtöbbjét többé kevésbbé átjavították. Ha e javítás csak egyes szavakra vagy alárendelt mondatokra szorítkozott, megjegyzés nélkül mindig a javított szöveget adtuk, egyébként az irat alatt megjegyeztük, hogy részben, vagy túlnyomólag újból át volt fogalmazva. Megjegyzendő, hogy ezen változtatásokat csak akkor vettük figyelembe, ha a javított szövegben a régitől egészen eltérő intézkedésről van szó, a mi akkor fordult elő, ha valamely közbejött esemény új intézkedést kivánt. Ez esetben a kihúzott szöveget jegyzet alatt közöltük azzal a megjegyzéssel: eredetileg így volt fogalmazva, pl. a XXII. sz. ir. 6. A kihagyásokat Stieve ekként jelöli : «Grundsátze», X. «L ü c k e n der Yorlage sind durch — —, Auslassungen des Herausgebers durch . . . zu bezeichnen. Die herkömmlichen C u r i a li e n (gnádigst stb.) können ohne Bemerkung wegfallen und bedeutungslose Tautologien t^Wir melden, stb.) dürfen stillschweigend halbiert werden.» — XIV. «Die gebráuchlichen Anredeund ScWwss-Formeln sind nur in Ktirze anzudeuten . . .» a) E szabályzatnak megfelelően a szövegben eredetileg is előforduló kihagyásokat, lékeket — —vei jelöltük, az olvashatatlan — akár mert a papír szakadozott vagy foltos, akár mert a tinta megfakult s az írás kibetűzhetetlen, — szavakat pedig . . . .-vei. Mondatokra terjedő hosszabb szöveg-kihagyásokról már szólottunk (föntebb, a 2 p. alatt). (i) A szokásos, hosszas bekezdéseket, czímzéseket és megszólításokat, az utánuk következő üdvözlésekkel együtt, úgyszintén a folyton ismétlődő végsorokat (kir. rendeleteknél, stb.), az első szót kivéve, elhagytuk és az elhagyást stb.-vei jelöltük. Pl. Salm Miklós 1522. jun. 23-n Rannból Ferdinánd fhgez intézett levelében (1. XCIX. sz. a.). «Durchleuchtigister, grossmechtiger furst, gnadigister herr. E. fl. Dt. seien mein underteinig gehorsam und willig dienst alzeit mit hohem vleis berait zuvor» helyett egyszerűen «Durchleichtigister, stb. rövidítést használtuk. Úgyszintén a végsoroknál, pl. Ferdinánd fhg. 1522. máj. 8-n a