Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

kimutatta, hogy az oklevél 1197-ben nem kelhetett, mert az oklevélben említett Péter kanczellár 1202—1204 ig volt az, 1197-ben Katapanus, 1200-ban pedig Desiderius a kanczellár. Rámutat mindezekre az oklevélnek legutóbbi ismertetője: Pór Antal is,

1) ki az oklevél alaki hitelességét nem vitatja, de azt mondja, hogy ebből nem következik az októberben említett tényeknek: a Michovoi Albert ellen való hadjáratnak s az Ursini származásnak költött volta. Kétségtelen, hogy ez a, külső alakját és szövegezését tekintve, költött oklevele Imre királynak nem érdemel hoszszabb czáfolatot; kétségtelen azonban az is, hogy ez oklevéllel mindazonáltal bővebben kell foglalkoznunk mert tartalmát csakis az oklevéltárban közölt II. sz. 1218., III. sz. 1241 IX/23., IV. sz. ugyancsak 1241 IX/23. s X. sz. 1269. oklevelekkel kapcsolatban lehet teljesen megérteni, s igazi tartalmát kellőkép méltatni. Az oklevél narratioja négy ténykörülményt foglal magában : a) Azt állítja, hogy III. Béla szlavóniai birtokát megtámadta Meichaui Albert, egy német lovag, a ki a határokat bolygatván, a szlavóniai herczegség határának szomszédságában Podgorja és Goricza mellett lakott. b) A megtorló hadjáratot ellene az Ursiniaktól származó Miklósfia István vezette Béla király meghagyásából. c) A miért e hadjáratban győzedelmet aratott, a haldokló király Vodicsa-földet adományozta neki Szana- és Dubicza-megyék határán s ezenfelül d) A király saját czímerét adja neki. Vegyük rendre az a—c alatti körülményeket, eleve is megjegyezvén, hogy a d) a. említett czímeradományozásról, a mennyiben eddigi czáfolatán kívül egyebet kell róla mondani, a czímerről szóló tanúlmányban értekezünk. ') Századok i. évf. 96. 1.