Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

fők kiadójának nagyobb szabadság engedtessék a tekintetben, hogy azokat ne maguk az eredetiek, de holmi másod-, harmad-kézből vett, s lehet hibás másolatok, vagy épen nyomtatványok ntán tehesse közzé, avagy hogy a szöveg bármily csekély részét — a hibás latin szavak netáni helyesírási kijavításának kivételével — önkénye szerint megváltoztathassa, vagy megcsonkíthassa; ellenkezőleg a történelmi szempont az illető kútfők kiadásánál a hitelesség s a bel érték kritikai megbírálásán kívül, az eredeti példányok közvetlen használását, összekötve a leglelkiismeretesb szigorral és pontossággal szabja mellőzhetlen rendszabályként elénk. S ott, hol a feladat gyakorlati kivihetősége, azaz maga a lehetőség oly szűk határokat jelöl ki, hogy ezen föltételeknek eleget tenni lehetetlen, a kiadást, nézetem szerint, inkább mellőzni kellene, hogysem általa biztos történelmi kútfői-készletünk bizonytalan e's kétes-becsíí bővületet nyerjen. Más az, ha a tötténetíró saját czéljaira, p. o. valamely ország, tartomány, város, vidék, nemzet, ne'pség, nemzetség s a t. történetére vonatkozólag a különbféle eredeti és másolt vagy nyomtatott, s többé kevésbbé pontos kútfőkből vagy ezeknek szövegeiből magának azon helyeket, vagy az egész okleveleket jegyzi ki, melyek speciális történetírási tanulmányainak megvilágosítására s adatainak bővítésére szolgálnak, — az ekkép kiszedegetett, s egész terjedelemben vagy kivonatokban regestaszerííen egybeállított adatok becses útmutatás gyanánt szolgálhatnak ugyan más történészeknek is, ha t. i. azok hitetessáréről meggyőződtek, de azok már a feldolgo?#