Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

mán menvén keresztül, a szorosan vett kútfői névre igényt nem tarthatnak. / Az Árpádok korából fenmaradt eredeti oklevelek a hazai történelmi kútfők közt mind számra, mind tartalomra nézve kiváló helyet foglalván el, egy egy Arpádkori oklevél, a mennyiben az ország általános, vagy valamely vidék, megye, város, falu, nemzetség, egyes jeles férfiú történetéhez részletes adatot nyújt, avagy az ország politikai beligazgatására, a köz- és magántörvénykezés menetére, avagy az ország szellemi és anyagi kifejlődésének stadiumaira érdekes világot vet — az árpádkori magyar történet egy egy becses s eredetileg beírott lapjának tekintendő, természetes tehát, hogy minden kiadatlan árpádkori oklevél a hazai történelemre nézve becses fölfedezést képez, melynek mielébbi kiadatása s ekkép a lehető enyészettőli megmentése fölötte kívánatos. Azon fölületesség, mely Fejér „Codex diplomaticus"-ának kiadása körül minden lépten nyomon észrevehető, valamint azon kisebb nagyobb hibák, melyekkel imitt amott az ,,Arpádkori új okmánytár" köteteiben is találkozunk — a magyar oklevélgyüjtő munkásságát ezidőben főleg két irányban teszik szükségessé, egyrészről t. i. a még kiadatlan oklevelek pontos közzétevése által a történelmi kútfői anyagot meggazdagítani, más részről pedig a hiányosan kiadottaknak, a hol lehetséges, az eredetiekbőli kiigazítása, a netaláni kihagyások kipótlása, a tóldások kiküszöbölése, s a hol szükségesnek mutatkozik, egész