Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)

ELŐSZÓ. Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn ügyeimét a régi városi számadásokra fordítván, kimondá, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal irott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltet — nem sok idö multán a kíméletlen idő teljesen elemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; úgy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni ^számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmel üdvözölték a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok ós a középkori polgár beléletét, szükségleteit, igényeit, mint a városok jövedelméről és kiadásairól vezetett jegyzékek. Több anyagot tartalmaz ezeknek egy éve a műveltségtörtéiie.tónek, trieg$:lágítására, mint összes oklevéltárainkba foglalt okleveleink. Pedig a nagysxj^gni számadáskönyvek aránylag sokkal közelebbi kort világítanak meg, mint a jelen kötetben felölelt számadástételek. A szakadatlan sorrend azoknál úgyszólván csak az 14G7-ik évnél kezdődik ; ezt megelőzőleg csak rövid töredékeket, egy évnélkülit, melynek írása és tartalma a XIV. század végére vall, s egy másikat a XV. század elejéről találunk a kötetben. A jelen kötet számadástételei korra nézve jóval megelőzik mindazt, a mi ekkoráig ez emlékekből nálunk közzététetett. De nemcsak e tekintetben, az érdekesség és változatosság szempontjából is annyit nyújtanak, hogy teljesen kielégítik a várakozást, mely azok kiadását megelőzte. Méltán feltűnhetik bárki előtt, hogy a jelen kötet nem tartalmazza egy városnak számadásait szakadatlan sorrendben; hanem e helyett hét- város levéltárából nyújt — mint első pillanatra látszik — mutatványt. A számadások különböző időben kezdődnek, különböző korban szakadnak meg. A selmeczbányai tételeknek legfiatalabb darabja 1408-ból való, a pozsonyiaké 1419-ből; a beszter• «• • ' ') Quellen zur Geschiehte Siebenbürgens aus sáchsischen Archíven. I. Barid. 188U. 1*