Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)

czebányai töredékes számadáskönyv a- XIY. század végéről tartalmazza a legutolsó adatot; míg a nagyszombati 1455-ből adja az utolsót. A soproni emlékei legifjabb darabjának kora a XV. század első felére esik; a bártfaiak már sokkal összefüggőbbek az eddig felsoroltaknál, ós sorrendjük az 1444. évvel szakad meg; ós végre a legfiatalabbak, a körmöczbányaiak, 1450-ből nyújtják a legutolsó feljegyzéseket. E különbözés a megszakítás idejére nézve a következőkkel indokolható. A jelen kiadvány czélja volt egyesíteni egy kötetben a legrégibb e nembeli emlékeket, s folytatni a sort mindaddig, míg a számadások összefüggőkké nem válnak, s a sorozat gazdagabbá; ennek ideje természetesen minden városnál különböző, s így nem lehetett egy meghatározott évet végső határúi felállítani. Hogy csak egy példát említsünk, hivatkozunk a pozsonyi számadásokra, melyek 1434-en innen óriási mennyiségben, teljes összefüggésben maradtak reánk; a városnak ez évet megelőzőleg 1364-től csak töredékes feljegyzései, hézagos jövedelmi és kiadási tételei jutottak el korunkig. Az ilyenek mind felvétettek e gyűjteménybe, mely nem terjeszkedhetett ki például Pozsonynál az 1434. évvel kezdődő összefüggő sorozat közlésére ; mert e kötet csak előfutárja óhajt lenni az egyes városokban fennmaradt ilynemű emlékek önállóan szerkesztendő kiadásának, s jelenleg csak a legrégibb emlékeket óhajtja a történet-tudomány használatára közzétenni. A pozsonyi, bártfai, körmöczbányai, késmárki ós más városok számadáskönyvei valóban megérdemelnék, nemcsak nagy terjedelmük, de a bennük megőrzött művelődés-történelmi anyag miatt, hogy valaki azok külön kiadandó »Codex rationum«-jának szerkesztéséről gondolkodjék. Az egyes városok számadásainál betartott határóveket különben azok rövid ismertetésével kapcsolatban az elmondandók is igazolják. I. Selmeczhánya. E városnak s a következő Pozsonynak számadáskönyvei a legrégiebbek Magyarországon; e kettőnél a feljegyzések sora 1364. évnél kezdődik. Igaz, arányítva a későbbi korhoz, végtelenül kevés az, a mit e régi időkben feljegyezve találunk. De különben is Selmeczbányának egyszerű városi kezelését mi egyébként is a lakosság nem nagy számára vall, — tanúsítja az, hogy az adó behajtásának feltüntetésére, a kétségtelenül ebből fedezett kiadások részletezésére, s bírói ítéletek, adás-ve vések, szerződések feljegyzésére a városnak csak egy könyve volt. Ebbe jegyeztek föl mindent, a mi a várost jövedelmileg s jogilag érdeklé, rendetlen egymásutánban, úgy, hogy a tételekből úgy kellett a minket érdeklőket kiszedni s korrendbe rakni. A legprimitívebb neme ez a számadáskönyvek vezetésének, mert a rend- és rendszernélküli feljegyzéseken még az egykorú is bajosan igazodhatott el s nem szerezhetett tiszta fogalmat a város vagyoni állapotáról. A czélunknak meg nem felelő jogi természetű feljegyzések természetesen elhagyattak; s az alábbiakban csak az van közölve, a mi a város jövedelmeiről és kiadásairól ad számot. Nagy helyet foglalnak el az előbbiek között az adólajstromok; melyeknek ismerete annyiban fontos, mert fogalmat nyújtanak a lakosság számáról, vagyoni